Mindenből van kiút...

Bejegyezte: –



Sziasztok! 

Szeretnék egy siker sztorit megosztani Veletek, bár előre szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy kicsit erős lehet a levelem. A történetem arról szól, hogy 12 évesen megerőszakoltak, családon belül bántalmaztak, megaláztak. Szeretném megismertetni a történetem és elmondani azt, hogy mindig, minden helyzetből van kiút, és mindenre van megoldás. A megoldás pedig nem más mint a szeretet és a hit! Bízz kérlek az életben, a megérzéseidben, mert ő a leckéken keresztül vezet és tanít! 

Szóval én 25 éves vagyok, többször jártam már Vikiéknél oldáson. 

Elég szomorú dolgok történtek meg velem. Annak idején, mikor a szüleimnek már volt 3 gyerekük a házasságuk tönkre ment. Anya állítólag ivott, apunak volt egy házasságon kívüli barátnője, aki terhes lett aputól, ám a nő elvetette a babát. Hamarosan anyukám is terhes lett. Velünk.

Anyukámnak „nagy terhessége volt” kettő baba tudtommal természetes úton felszívódott, maradt a fiú testvérem és én. Anya egy pénteki napra volt kiírva , péntek reggel indították volna meg a szülést. Ám a dokinak valami hétvégi elfoglaltsága volt, így közösen abban egyeztek meg, hogy anyut is haza engedik hétvégére , majd hétfőn indítják a szülést. Ám komplikáció lépett fel, és a testvérem halva született.

Baba korom , nem lett kezelve. Mármint a testvérem elvesztése. Titkolták előlem a családom. Anya azt mondta kisgyerek koromban , hogy nagyon különleges voltam. Mindig mindenkivel , önzetlenül megosztoztam , megosztottam azt amim van. Azt mondta soha sem sírtam, mindig mosolygós baba-gyermek voltam.

Gyerekkorom gyönyörű volt. Hittem a csodákban, nagyon szerettem gyerek lenni.

Kicsi voltam, amikor meghalt a nagymamám, ami engem iszonyatosan megviselt. Ő volt az aki igazán feltétel nélkül szeretett engem és a legtöbbet törődött velem. Úgy érzem, ott megtört az életem , és valahogy minden olyan szomorú lett. Mint amikor a csípős téltől , minden kopár és rideg.

Anya akkor könyvelő volt. Sokszor voltak „erdekes” ügyei. Engem eszközként használt fel. Volt olyan , hogy kicsi voltam még, gyerek, anyunak az egyik ügyfele azt mondta , hogy kórházban van. Vagy valami ilyesmi. Azt mondta , hogy ha eljátszom azt , hogy aki a kórházban van az apukám, ő meg a nénikém, és a portás előtt elsírom magam, hogy keresem apukám, és ha a portás megmondja , hogy melyik osztályon fekszik, kapok egy új plüsst.(...)

11-12 éves lehettem, amikor egy új lány költözött az utcánkba. Ő akkor 16 éves volt. A közeli településen, Mezőfalván tartottak egy házi bulit. Ő elcsalt engem. Azt mondtuk otthon, hogy nála alszom. Valamiért egyáltalán nem akartam menni, de piszkáltak azzal, hogy nagyon égő, ha kihagyom.

Én akkor nem tudtam azt , hogy ez a lány, több fiúval együtt , olyan lányt kerestek aki „kapható” bármire és az egész előre ki volt találva. Arra emlékszem, hogy ennek a buli estéjén egy kis pohárban kaptam valami kék löttyöt. Miután megittam, képben voltam, tudtam mi történik, de semmilyen önkontrollom nem volt. Olyan volt , mintha a világ legtermészetesebb dolga történne. Megerőszakoltak. Sajnos kisebbségiek. Sokan voltak , úgy 7-8-an, de lehet , hogy többen is.

Ott mégegyszer ketté tört az életem.

Otthon anyuéknak nem mertem elmondani, mert attól féltem, hogy szégyent fogok rájuk hozni. Így ők erről sohasem tudtak.

A buli másnapján , mikor kinyitottam a szemem, és realizáltam, mi történt, akkor ott az olyan volt , mintha egy kést, és tört döftek volna a szívembe. Csak mondogattam , hogy ez csupán egy rémálom volt , de nem.

Volt egy szintén kisebbségi tag, aki nem volt ott a bulin. Beszélt a szomszéd lánnyal a buli másnapján. Emlékszem a lány mondta , hogy ebből ami történt Mezőfalván ( a település neve, ahol volt ez a buli) k*va nagy gáz lesz , de van ez a srác, aki tud segíteni, ott van az utca végén, menjek el hozzá. De ő nem kísérhet el engem hozzá, mert bizalmas. Én borzasztóan pánikoltam, hisz akkor még 24 óra sem telt el, megerőszakolásom óta. Egy 12 éves , kétségbeesett kislány. Az utca végén ott állt a srác, aki be vezetett az erdő felé.

Azt mondta térdeljek le. Elsírtam magam , és mondtam , hogy nem vagyok hajlandó letérdelni!

Elkapta a karom és megrángatott. Térdelj le! Sírtam, hogy nem fogok, engedjen el ! Kapálóztam, végül valahogy kiszabadultam a karjai közül, mire ő a szemembe nézett és azt mondta , hogy felgyújtja a házat , ahol lakom és kinyírja a szüleimet és az összes embert , akit szeretek.

De sikerült elfutnom.

Hatalmas szégyenérzet volt rajtam. Természetesen a fiatalok körében ez hamar elterjedt. Engem ez miatt már általános iskolában is nagyon csúfoltak ez miatt. Nem lettek barátaim, kurvának , ribancnak hívtak , összesúgtak folyamatosan a hátam mögött. Volt , hogy csak egyszerűen , nevetve akár az utcán is idegenek odaszóltak. 

Egész kamaszkoromban bújkáltam. Mindig attól féltem, hogy találkozok olyannal , aki „megtudja” . A szégyenérzet , minden napos lett.

A szüleim kapcsolata teljesen megromlott. Minden egyes nap óriási veszekedések voltak otthon, de egyikőjük sem volt olyan bátor, hogy kilépjen a kapcsolatukból. Két idősebb testvérem alkoholista lett. A nővérem hozzá ment egy nigériai férfihoz, aki renszeresen csalja és és erőszakkal bántja a nővérem és a gyerekeit is.

Gimis korom beli ünnepekre, eseményekre mindig apa kísért el. Anyunak ilyenkor folyamatosan fájt a feje (…) Úgy érzem, ez azért alakult ki , mert „amiért” anya szeretett volna gyereket , hogy megmentse a házasságát, az valóban abból a szempontból megmentette , hogy az akkor vezetői pozícióban dolgozó apám , nem hagyta el anyut. De anya teljesen, még a karácsonyokról is kizárta magát. Minden egyes karácsonykor apával ketten díszítettük a fát és őriztük a szeretet szellemét.

Érettségi után, ki költöztem a nővéremhez külföldre dolgozni. Éreztem , hogy nem maradhatok itthon, menekülnöm kell. A nővérem férje egy idő után bántalmazni akart szexuálisan. Fizikailag is bántott sokszor. Állandóan fenyegetett , hogy rám fog törni ha alszom, vagy a fűrdőben, mert akar engem. Szerencsére ez nem történt meg , de senkinek sem mertem erről szólni, de úgy éreztem, inkább ez , mint a magyarországi szégyen..

Ez ment pár évig, majd összeroppantam, és haza költöztem. Nem mertem a környéken munkát vállalni , mert attól féltem, felismernek, tudni fogják ki vagyok, és mi történt velem és bántani, csúfolni fognak.

21 éves lehettem , amikor egy véletlen beszélgetés után megtudtam, volt egy ikertesóm. Akkor már az egész életem egy hazugságnak értékeltem. Anya azt mondta, ha élne a testvérem, nem alakult volna az életünk így, tele ennyi kínnal és szenvedéssel. Szerintem engem ököl a tragédiáért. 

Folyamatosan voltak párkapcsolataim. Mivel engem nem világosítottak fel , soha nem tudtam , mik azok az értékek egy férfiban , akinek megnyílhatok és aki valóban méltó lenne ahhoz , hogy az ő párja lehessek vagy egyáltalán mi az a szerelem. Utólag bele gondolva az összes addigi párkapcsolatom ráhúzható a szégyenérzetemre , a szüleim és a testvéreim párkapcsolatára. Szinte mindegyikben bántottak.

Azért történtek sikereim is , elhatároztam 21 évesen , hogy szeretnék külön élni, így hitelre vásároltam egy lakást. 23 évesen összejöttem egy sráccal, akivel együtt éltünk. Pokoli volt a kapcsolatunk. Ő is nagyon sérült volt és én is. Volt olyan időszak , hogy esténként hálát adtam , hogy eltelt már két nap, veszekedés nélkül. Tükörbe sem mertem nézni. Olyan féltékenységi , önbüntető, és szerintem minden egyéb program bekapcsolt nálam, ami csak lehetett. A történetünk vége az lett , hogy ő megcsalt a közös kolléganőnkkel , aki nekem szinte barátom volt.

Akkor döntöttem úgy , hogy változtatni fogok!

Életemben először álltam ki magamért! Felvállaltam azt az érzést, hogy nem vagyok boldog! És ebből ki akarok maradni! Kiléptem a kapcsolatból, egyedül maradtam. Már akkor érdekelt nagyon a spiritualitás, és elkezdtem gyógyítani magam. Az élet a munaknélküliségből, kilátástalanságból azonnal adott egy nyugodt munkahelyet.

Soha nem tudtam megmaradni egy munkahelyen , mert állandóan féltem attól, hogy elrontok valamit, így mindig hibáztam és ezáltal a munkahelyemen a feletteseim, a semmirekellő, értéktelen jelzőket aggadták rám ,olykor nagyobb társaság előtt is.

De tudtam , hogy ez az ő véleményük és nem az igazság! Az élettől kaptam egy szintén nagyon spirituális barátnőt, akivel folyamatosan , együtt fejlődünk, Ő a legjobb barátnőm ! Épp abban a pillanatban , amikor összeomlott minden, jött Ő, életem legnagyobb csodája! 

Ő volt az első ember az életemben , akinek elmeséltem mi történt velem…

Kemény volt az elmúlt egy év, és tudom, hogy nem vagyok még gyógyult! De elindultam a gyógyulás útján!

Aztán Vikiékre találtam! Te tanítottál meg Viki arra , hogy vállalni kell a felelősséget! Az elromlott párkapcsolataimnál , már nem ócsárolom a másikat, hanem vállalom a felelősség rám eső részét!

Te tanítottál meg arra , hogy ezeket én akartam megtanulni, Én vonzottam be ezeket a helyzeteket! Én tettem az előző életeimben olyat, amiért ezt meg kellett tapasztalnom! 
Én választottam a szüleimet és az életemet is!

Soha nem éreztem magam átlagosnak. Tudom, hogy az életfeladatom az , hogy ezt a világot jobb hellyé tegyem! Nagyon szeretek másoknak segíteni! Nem akarok már senkit sem megmenteni mint annak idején , megmenteni magamat kell. Segíteni szeretnék az embereknek , hogy láthassák a csodákat a világban , úgy , ahogy én is képes vagyok! Tudom, hogy nagyon sokat sérültem, de hiszek magamban és hiszem azt, hogy az életet a szeretet irányítja és csak a szeretet létezik! 
Jól vagyok. Talán szerintem soha sem voltam jobban! Nem gyógyultam még meg, az hosszabb folyamat, de erősen gyógyulok. 

Minden olyan embert, akit bántalmaztak, megerőszakoltak, megaláztak és megvertek legyen az nő vagy férfi, üzenem Nektek, hogy teljesen mindegy mi történt, az élet csodálatos! Ne féljetek segítséget kérni, beszélni róla ami Veletek történt, mert nem szabad szégyelni! Ne adjátok fel kérlek soha a reményt és a hitet mert az élet nagyon szeret Titeket! Én, aki több mint 10 éve hordozom a "titkom" azt mondom, hogy álljatok fel, nézzétek szembe a múlt hibáival, és kezdjétek el szeretni Magatokat és azt a pici kisgyereket akit annyit bántottak! 

Én hiszek Bennetek! 

Drága Viki és Martika!

Angyalok vagytok!

Nagyon szeretlek Titeket! ❤️ 🙏


Megjegyzések

Megjegyzés küldése