Kedves Viki, te még nem tudsz róla, de a mi találkozásunk sorsszerű volt, ma már tudom. Erről szeretnék neked írni röviden. Tizenegy évvel ezelőtt egyedül maradtam a kilenc évvel fiatalabb öcsémmel. Én voltam akkor 26 éves, ő pedig 17. Teljesen kilátástalan volt a helyzetünk, én egy trafikban dolgoztam, a testvérem még tanult, esélytelen volt, hogy az én keresetemből fenn tartsam kettőnket. Sokat imádkoztam, végül adódott egy lehetőség, hogy kimehetnék dolgozni Dublinba, én pedig igent mondtam. Nagyon nehéz volt meghozni egy döntést, ami a testvérem jövőjéről is szól, nem csak az enyémről. Rohadt nehéz volt, nyelvtudás és ismeretség nélkül, de legalább volt megélhetésünk, még ha nem is túl fényűző. Volt egy lakótársunk, egy erdélyi lány, vele jól összebarátkoztunk, sokat segített lelkileg nekem. Nagyon nehezen tudtam feldolgozni a szüleink elvesztését, és egy álmatlan éjszakán találtam az ébredés hajnalán blogra és Facebook csoportra. Megszállott olvasó lettem, mert az írásaidból elkezdtem megérteni bizonyos dolgokat és megnyugtatta a lelkemet. Minden vágyam az volt, hogy eljussak hozzátok oldásra, de nagyon ritkán tudtam hazamenni. Tartottam néhány hazai barátommal a kapcsolatot, akikről kiderült, hogy mind olvassák a blogokat vagy járnak hozzád oldásokra. Végül 2017-ben karácsonyra haza utaztunk és előtte jutottam el hozzátok először. Számomra maga volt a csoda, mert segített elengedni a szüleimet és egy régi kapcsolatot, amibe lelkileg bele ragadtam. Nagyon vágytam hogy többször mehessek hozzátok, de sajnos nem tudtam, csak a legutolsó oldásra menni, mielőtt abbahagytátok tavaly. Addigra már sokat fejlődtem az írásaid által. Körülbelül két éve lehetett, amikor észrevettem, hogy megjelentek a könyveid, és mindenáron szerettem volna megvenni őket, de külföldi postázás hiányában egyszerűen tehetetlen voltam. A csoportban ismertem meg ekkor Noémit, aki felajánlotta nekem, hogy megveszi és elküldi a könyveket. Nagyon jó barátok lettünk Noémivel, és kiderült, hogy neki az az álma, hogy egyszer eljusson Írországba. Végülis tavaly meghívtuk magunkhoz, addigra már nagyon jól összebarátkoztunk. Az utolsó oldásodon találkoztunk először, és együtt jöttünk vissza Dublinba. Tíz napot voltunk együtt, aztán miután Noémi hazament, eldöntötte, hogy ha talál munkát, ő is kiköltözik. Valahogy adta magát a helyzet, mert a lakótársunk pont készült haza költözni, így meg is volt a helye. Természetesen minden összejött, most nem részletezem, de viszonylag egyszerűen mentek a dolgok, gondolom ilyen az, amikor benne van a sors keze. Én közben megismerkedtem egy angol sráccal, aki csak akkor vett elő, ha éppen unatkozott, és eléggé szenvedtem miatta. Akkor láttuk, hogy van ez a támogatói oldalad, ahol online oldások és előadások vannak. Ez volt a legjobb hír, ami csak jöhetett. Felregisztráltunk és elkezdtük együtt gyógyítani magunkat. Az az oldal maga a csoda, hogy lehetőségünk van innen messziről is bekapcsolódni és gyógyítani a lelkünket. Én olyan sokmindent megértettem és nagyon hálás vagyok érte Viki! Nagyon sok segítőnél jártam már, de meg sem közelítették azt, amit tőled kaptam és kapok. Már látom, hogy a lelki sebeinket begyógyitani egy hosszadalmas és nehéz feladat, de nincs más esélyünk, ha boldogok akarunk lenni. Rengeteget meditáltunk, hallgattuk az előadásokat, megcsináltunk becsülettel minden feladatot, és így van ez a mai napig. Decemberben ünnepeltük a születésnapunkat, Noémivel egy napon születtünk egész ‘véletlenül’, amikor feltűnt, mintha lenne a testvérem és a Noémi között valami, ahogy egymásra néznek. Igazam lett, összejöttek. Milyen igaz, amit tőled hallottam, hogy néha az ember a saját testvérét választja társnak. A tesóm is így tett, Noémivel teljesen egyformák vagyunk. Náluk most nagyon nagy a szerelem, én meg ebből merítek erőt, mert tudom, hogy rövidesen én is be tudom már fogadni a szerelmet. Én jelenleg ismerkedem valakivel, aki magyar, és még csak egyszer találkoztunk, de nekem nagyon ígéretesnek tűnik. Ez most valahogy teljesen más, mint az eddigiek, mert nem aggódok, hogy mi lesz velünk, hanem bízom a sorsban és tudom, hogy ha kell, úgyis együtt leszünk. Én most végtelenül boldog vagyok, mert azt érzem, hogy újra lett egy családom, és nagyon jól érezzük magunkat így hármasban. Sok tervünk van a jövőre nézve, és biztos vagyok benne, hogy mindent meg tudunk valósítani szép sorjában.
Viki, nagyon szépen köszönöm a sok segítségedet és támogatásodat, soha ne hagyd abba, amit csinálsz, az embereknek nagy szükségük van rá. Hálával zárom soraim, és mégegyszer köszönöm szépen ezt a csodát, amivé vált az életem!
Szia, Laura
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése