Amikor az élet az utadra pofoz


Pár éve ismerkedtem meg Viki munkásságával és nem feltétlenül hittem benne csak több ismerősöm, azaz az akkori barátnőm, az anyja és két cimborám is járt hozzájuk és mindenkinek egyenesbe került az élete, engem is ezért kezdett érdekelni. Olvastam is egy hozzám hasonló sztorit ami igancsak tetszett. Egész életem a jégkorong körül forgott, gyerekkorom óta mindent elkövettem hogy profi váljon belőlem. Aztán profi csapatba kerültem és úgy tűnt, a jövőm biztosítva van. Mindig a legszebb lányok vettek körbe, de nagyon üres volt az életem. Korán megnősültem, de nem birtam soha megmaradni egy nő mellett, de rájöttem idővel, hogy menekülök az érzések elől, mert gyerekként nem törődtek velem eleget, és nem tudtam mi az a feltétel nélküli szeretet. 30 éves koromban összeomlottam, elhagyott a feleségem és egy súlyos sérülés miatt kénytelen voltam felhagyni a jégkoronggal. Szétfoszlott minden álmom és depis lettem, sokat ittam. Sajnos sokáig tartott ez az időszak, amig gyászoltam a múltam, és azt hittem már nem fogok ebből kijönni. Lett egy barátnőm és ő ismertetett meg Vikivel és a munkájával. Voltam is náluk és a könyveket is olvastam, bár a gyakorlatokra nehezen szántam rá magam de végül sikerült. És a kapcsolatom tönkrement, de ennyi maradt utána, hogy tudtam, hol keressem a megoldást az életemre. Nem tudom mindenkinél igy van e, de rohadt nehéz volt szembenéznem a múltbeli önmagammal és megbocsátani magamnak meg a szülőknek. De sokáig egyedül akartam maradni, mig össze nem szedem magam. Elhatároztam hogy többet nem bántom a nőket és csak akkor létesítek kapcsolatot ha családot akarok. Egyre többet meditáltam és kerestem mit is csinálhatnék, hogy újra értelme legyen az életemnek. 3 éve az egyik Patreon meditáció, aminek nem emlékszem a címére olyan elemi erővel hatott, hogy kitaláltam, utazni fogok és bejárom a világot. Nem jutottam messzire, mert az első utam alkalmával Svédországban egy étteremben találkoztam egy nővel, akibe szerelmes lettem. Őszintén elmondtam neki, hogy egy rohadt nehéz időszakon vagyok túl és keresem a helyem a világban. Ő megmutatta a várost és éreztünk mind a ketten hogy valami erős mélyebb kapocs van köztünk. Kezdtem rájönni, hogy Svédországban és az életben is megtaláltam a helyem. Mélyült a kapcsolat, de már nem volt számomra annyira ijesztő. Még egy nagy pozitiv dolog, hogy visszataláltam a zenéléshez, ami gyerekkoromban annyira vonzott. Azóta lett önbecsülésem, és hálás vagyok a sportsérülésemnek, hogy új utakat nyitott meg előttem. A nő már a feleségem és most kétlaki életet élünk. Szerelmes vagyok és soha nem akarok másik nőt, benne minden megvan amire vágytam. A zenélés lett a szenvedélyem , azon keresztül tudom kifejezni magam. A feleségemmel együtt utazunk, a kapcsolatunk olyan erős lett, amiről nem is álmodtam. Ez az igazi szerelem, ma már tudom. Azóta is meditálok és folytatom a tanulást, mert Viki nekem egy igazán hiteles tanító. Szerintem sose késő újrakezdeni, és sose tudhatjuk hogy a látszólagos tragikus dolgok micsoda jó helyekre vezetnek és elhozzák a boldogságot. Mindig van remény és lehetőség arra, hogy boldogok és sikeresek legyünk, csak bátran kell nyitni az élet előttünk álló ajtajaira. Ne adjuk fel az álmainkat, még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy minden remény elveszett. És ha kitartunk, a boldogság és az életünk újabb szépségei várhatnak ránk. M.


 

Megjegyzések