Szia Viki, bocsánat, hogy zavarok, de nem tudom magamban tartani, amire rájöttem ma. Budapestről utaztam Siófokra egy reggeli vonattal és menet közben hallgattam az Önbecsapás vége-az illúziók feloldása című meditációdat és egy akkora megértés jött vele, hogy azóta is alig térek magamhoz a szó jó értelmében. Negyvenes nő lévén, akit régóta elkerül a szerelem és mindig illúziókba ringatja magát, leginkább az foglalkoztatott, miért is szeretek annyira kínlódni elérhetetlen szerelmek miatt. A meditáció eleje már nagyon elvitt, de lélekben felkészültem, hogy majd jönnek elém csőstől a férfiak, akiket majd hibáztathatok, amiért ilyen rossz az önbecsülésem. De nem így történt. Szinte sokkolt a felismerés, amikor a szeretett nagypapám jelent meg. Eleinte nem akartam érteni, mit keres itt, de a lelkem már szinte harsogta az igazságot. A nagypapám volt a mindenem, ő volt nekem a családom. 16 éve ment el, 2 évig küzdött a rákkal. Tudtam, hogy beteg, de soha nem néztem szembe vele. Nagyon erős illúzióban éltem, nem gondoltam rá, hogy itt is hagyhat engem. Az volt az igazi önbecsapás, egy olyan illuzionált világ, amit magamban felépítettem, hogy ne fájjon az elengedés gondolata. Karácsony előtt hagyott itt bennünket és azóta minden ünnepkor megbetegítem magam, hogy ne kelljen szembenéznem a hiányával. Teljesen ledöbbentett, ahogy most szembe néztem a valósággal. Rögtön értelmet nyert minden. Azóta élek illúziókba menekülve, kizárólag olyan férfiakat vonzok, akiket soha nem kaphatok meg, mert így komfortzónán belül maradhatok, nem eshet bajom, nem kell elengednem senkit többé. Ez nálam egy olyan felismerés, mint amikor 16 év sötét után kisüt a nap. Az a baj, hogy nem tudom elég nyomatékosan kifejezni szavakkal, mit jelent ez nekem. Végre megértettem, mi a katasztrofálisan unalmas életem oka. Azóta nem nézek szembe semmivel és mindig csak áltatom magam. Vannak például egészségügyi kihívásaim és tudom, mit kellene tennem, hogy ezeket megoldjam, de 16 éve mindig majd holnap akarok nekiállni az életmódváltásnak. És 16 éve el is hiszem magamnak, hogy majd holnap… Milyen siralmasan hangzik…
Úgy látszik, hogy a felismerésem a kollektív tudat energia szövetébe is eljutott, mert Siófokon szembe jött velem az eddigi életem legnagyobb szerelme, aki a papa halála előtt lépett le. Azóta nem hallottam róla, és ma megjelent, igazából akkor már tudtam, hogy ezt le kell, hogy írjam neked. Tudom, azt gondolod, ez azért nem nagy dolog, de majdnem 17 év totális egymástól elszigetelődésről beszélünk. Váltottunk néhány mondatot, ő is ugyanúgy meglepődött, mint én. Telefonszámcserével váltunk el.
Meglepő számomra, hogy amit eddig gondoltam magamról, a blokkjaimról és a magányomról, az egy meditáció után mehetett a kukába. Az ember együtt él a hülye kényszerképzeteivel és meglehet, hogy nincs is köze a valósághoz. Van, hogy valamire várunk másfél évtizedet és egy perc alatt megváltozik, mert egy mondattól, egy emléktől más értelmet nyer minden. Velem ez történt. Elengedtem az illúziómat, hála ennek a meditációnak, és kitisztult felettem az ég, kitisztultak az emlékeim, a gondolataim. Köszönöm Viki, izgatottan várom a folytatást, megmondom őszintén, hatalmas erőt kaptam a további munkához.
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése