Miként a tenger mélyén szunnyadó ereklyék, úgy nyugszanak az emberi lélek mélyén a múltból néha fel-felbukkanó élmények. Ezen emlékek csillogó gyöngyszemekként ragyognak át az idő homályán.
Sok ezer évvel ezelőtt élt egy fiatal nő Atlantisz városában. Gyakran találkozott egy jóképű férfivel, kinek tekintete mély és rejtélyes volt, mintha a tengerek sötét mélységei tükröződtek volna benne. Titkos randevúik általában az alkonyat szépségében történtek, amikor a nap arany sugarai szinte átölelték a hullámokat.
Ahogy a nap fénye elmerült az óceánban, a kettejük közötti vonzalom is egyre mélyebb lett. Szavak nélkül is értették egymást, mintha lelkeik régi ismerősök lennének. A fiatal nő szerelme tekintetében látta a végtelent és az idő múlását. A férfi pedig az ő szemében a tiszta érzelmek tükrét vélte felfedezni.
Mint két csillag, melyek az éjszakai égboltban egymásra találnak, a fiatalok a szívükben érezték az erős vágyat és a szenvedélyt. Sétáltak a város szűk utcáin, majd az ősi templomok mélyén találtak csendet és nyugalmat. Együtt meditáltak és álmodoztak egy olyan jövőről, mely a múlt mély bölcsességéből táplálkozik.
Az idő azonban nem válogat, és az óceán is visszafordíthatatlanul formálja a partot. Ahogy teltek az évek, Atlantiszba befurakodott a sötét erő. Az energia elveszítette egyensúlyát, és a város ragyogó fénye lassan halványulni kezdett. A fiatalok szívük mélyén érezték, hogy valami megváltozott, de hittek abban, hogy szerelmük erős és örök. Akkor sajnos egy katasztrófa elválasztotta őket egymástól, de lelkükben azóta is őrzik egymás tükörképét.
A város végül a tenger mélyére süllyedt, és az emberiség lassan elfelejtette Atlantisz csodáját és bölcsességét. De az ifjú nő és a fiatal férfi szerelme nem veszett oda. Az emlékek megmaradtak, és a lelkük mélyén tovább éltek.
Évezredekkel később, a reinkarnáció körforgásában, a nő és a férfi újra egymásra találtak. Bár mindkettőjük másik testben, mégis ugyanazzal a vonzalommal és mélységgel tekintettek egymás szemén keresztül a másik lelkébe. A múlt emlékei fakultak ugyan, de a szeretet szikrája mindig ott égett bennük. S most, sok-sok évvel első találkozásuk után végre folytatódhatott tovább az ő csodás történetük…
Ha megérintett téged ez az igaz történet, akkor te is mélyen hiszel benne, hogy a szeretet mély és ősi erő, mely az időn és az életeken túl is megmarad. Az óceán hullámai és az ég csillagai között született szerelem örökkévaló, és az emberi lélek egyik legcsodálatosabb kincse. Ahogy a nap sugaraival öleli át a tenger sötét mélységeit, úgy hozza össze a szeretet az embereket a múlt, a jelen és a jövő szálaiba fonódva.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése