A hóvihar bölcsessége

Valamikor réges-régen, amikor a világot vastag, puha hótakaró fedte, és a fák ágai ezüstösen csillogtak a jég súlya alatt, élt egy bölcs öregember az erdő mélyén egy picike kunyhóban. Marak volt a férfi neve, de a környéken mindenki csak a "Hóvihar mestere”-ként ismerte. No nem azért, mert varázslatos hatalma volt az időjárás felett, hanem mert ő volt, aki leginkább megértette a tél nyelvét.

Egy csodás téli napon egy fiatalember, Vilkó zörgette meg Marak kunyhójának ajtaját. Arcán mély kétségbeesés tükröződött.

– Segíts nekem, bölcs Marak – kérte. – Életem nagy döntése előtt állok: maradjak a szülőfalumban, vagy kövessem a vágyamat, és vágjak neki a nagyvilágnak? Nem tudom, mit tegyek.

Marak elmosolyodott, és kinézett az ablakon. Odakint szakadt a hó, a szél vad táncot járt a fák között.

– Ülj le mellém Vilkó, és nézz ki az ablakon – szólt az öreg halkan. – A tél magában hordozza a válaszokat.

A fiú értetlenkedett, de követte az öreg tanácsát. Órákig ültek némán, csak a tűz ropogása és a szél éneke töltötte be a szobát. Már alkonyodott, amikor Marak megszólalt:

– Mit látsz odakint?

– Csak hópelyheket – felelte Vilkó. – De mind ugyanolyanok, semmi különös.

Marak felnevetett, és az asztal fiókjából egy kis üveglapot vett elő. Kiment, és hagyta, hogy néhány hópehely rászálljon. Visszatérve a házba, Vilkó elé tartotta.

– Nézd meg közelebbről.

A fiú a fény felé tartotta az üveget, és elképedt. A hópelyhek mindegyike egyedi volt: gyönyörű, különleges mintákkal, amelyeket lehetetlen lett volna megismételni.

– Hogyan lehetnek ennyire mások? – kérdezte.

– Látod, ez a hópelyhek titka – mondta Marak. – Mindegyik különleges, mert az útjuk formálja őket. A szél, a hideg, az akadályok mind nyomot hagynak rajtuk. Ahogy nincs két egyforma hópehely, úgy nincs két egyforma életút sem. Te is egyedi vagy Vilkó, és bármilyen döntést hozol, az a te történetedet alakítja. Ha maradsz, itt írod tovább a sorsodat. Ha mész, új mintát szősz az életedbe. De bárhogy döntesz, az egyediséged megmarad.

Vilkó elmélyülten töprengett. Az öreg bölcs szavai lassan utat találtak a szívéhez, és megértette, hogy nincsenek „jó” vagy „rossz” döntések. Csak az számít, hogy legyen bátorsága választani, és hagyja, hogy az életútja megrajzolja a saját történetét.

Másnap, amikor kilépett a kunyhóból, a hóvihar már elcsitult. A világ csendes és érintetlen volt, mint egy fehér vászon, készen arra, hogy az élet ráfesse saját történetét.

Vilkó nem feledte a hópelyhek tanítását. Bármerre vitte az útja, mindig emlékezett rá, hogy minden egyes lépése nyomot hagy maga után, és formálja a saját történetét.

Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)

Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek  (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)

Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop    (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts

Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/

Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html

Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/

YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A

Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html