Valamikor réges-régen, az emberek szoros szövetségben éltek a természettel. Nem csupán megfigyelték annak ritmusát, hanem mélyen megértették, hogy ők maguk is az élet hatalmas körforgásának részei. Tudták, hogy a Föld, amely táplálékot, menedéket és életet ad, nem egy kimeríthető forrás, hanem egy érző, élő rendszer, amely felé tisztelettel és gondoskodással érdemes fordulni. Az ősi bölcsességük azt súgta, hogy a természet egyensúlya szent – ha ez az egyensúly megbomlik, az pusztulást hozhat mindannyiukra.
Akkoriban az emberek harmóniában éltek a földdel. Tisztelték a folyókat, amelyek vizet adtak, a hegyeket, amelyek oltalmaztak, és a fákat, amelyek az életet szimbolizálták. Felelősséggel bántak az erőforrásokkal, és minden tettüket az évszakok változása irányította. Szertartásaik a természet megújulását és bőségét ünnepelték, miközben mély alázattal ismerték fel: ők maguk is csupán láncszemek az élet csodálatos, bonyolult hálójában, ahol minden élőlénynek megvan a maga helye és szerepe.
Az idők során azonban az emberiség lassan eltávolodott ettől az ősi igazságtól. A technológia és a civilizáció fejlődésével az emberek egyre inkább eszközként tekintettek a természetre, amelyet korlátlanul használhatnak céljaik elérésére. Az erdők kivágása, a vizek szennyezése, a talaj kizsigerelése mind arról tanúskodnak, hogy elfeledtük az ősi bölcsektől kapott tanításokat.
A modern kor embere ritkán látja a természetet érző lényként, akivel jövője összefonódik. A Föld erőforrásait gyakran kihasználjuk anélkül, hogy elgondolkodnánk a következő generációk sorsán. Közben egyre gyengül a bolygó gyógyító ereje, és a természet mind erőteljesebb jelekkel próbál figyelmeztetni bennünket. A globális felmelegedés, a fajok sokféleségének csökkenése, a természeti katasztrófák mind azt üzenik: vissza kell térnünk az ősi bölcsességhez, amely tiszteletet, alázatot és felelősséget tanított.
Az emberiség jövője most azon múlik, hogy képesek vagyunk-e újra meghallani a természet szavát, és megérteni: fontos összhangban élnünk a környezetünkkel. Nem elég, ha technológiai megoldásokkal próbáljuk orvosolni a károkat. Újra fel kell fedeznünk azt a mélyebb igazságot, hogy mi magunk is részei vagyunk ennek az élő bolygónak, és felelősek vagyunk annak jövőjéért.
Ha nem tanuljuk meg újra tisztelni a Földet, és annak erőforrásait, akkor nem csak a természetet, hanem saját létezésünket is veszélybe sodorjuk. Eljött az idő, hogy megálljunk, és visszatérjünk ahhoz az ősi igazsághoz, amely azt tanította: az élet tisztelete az alapja minden valódi fejlődésnek. Mert a természethez való visszatalálás nem csupán egy lehetőség – ez az egyetlen út, amelyen békét és harmóniát találhatunk. Csak akkor fedezhetjük fel az igazi boldogságot és teljességet, ha újra megtanuljuk, hogyan éljünk együtt a Földdel…
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése