Ismerős az érzés? Az állandó belső feszültség, amikor másokkal vagy. A folyamatos ön-monitorozás: „Jó, amit mondok? Elég vicces vagyok? Elég okos? Elég kedves?” Mintha egy színész lennél a saját életed színpadán, aki folyamatosan a közönség reakcióit figyeli, és a szerepét próbálja tökéletesíteni.
Ez a megfelelési kényszer. Egy nehéz, láthatatlan páncél, amit talán már olyan régóta viselsz, hogy észre sem veszed a súlyát.
De miért csináljuk ezt? Mert gyerekkorunkban megtanultuk a leckét: a szeretetet és az elfogadást ki kell érdemelni. Megtanultuk, hogy ha jók, csendesek, okosak vagy viccesek vagyunk, akkor megdicsérnek és szeretnek bennünket. Létrehoztunk egy „szerethető karaktert”, ami garantálta a túlélést és a befogadást.
És ez a karakter a felnőtt életünkbe is velünk tartott. A gond csak az, hogy a jutalma egy mély, belső magány. Mert amikor a karakteredet szeretik, amikor a teljesítményedet tapsolják meg, a lelked legmélyén tudod: ez nem neked szól. Nem a valódi, esendő, tökéletlen énednek. És ott motoszkál benned a rettegés: mi lesz, ha rájönnek? Mi lesz, ha meglátják a maszk mögötti valódi arcodat? Vajon ha abbahagyod a szereplést, szeretni fognak még?
A valódi, mély szeretetre való képesség ott kezdődik, ahol a megfelelési kényszer véget ér.
Ez nem azt jelenti, hogy holnaptól minden helyzetben nyers és szűretlen leszel. Ez egy belső folyamat, ami apró, bátor lépésekkel kezdődik.
Az első lépés, hogy őszinte vagy magadhoz: „Igen, most azért vagyok kedves, mert félek, hogy elhagynak.” „Igen, most azért hallgatok, mert félek a konfliktustól.”
A második lépés, hogy megmersz mutatni egy-egy apró, őszinte darabot magadból. Hogy a „Semmi baj, minden rendben” helyett azt mondod: „Tudod, ma egy kicsit szomorú vagyok.”
A harmadik lépés a legfontosabb: megfigyelni, mi történik. Aki a maszkodat szerette, az talán elfordul tőled. És ez fájni fog. De aki a lelkedre kíváncsi, az közelebb lép, és azt mondja: „Köszönöm, hogy őszinte vagy. Itt vagyok neked.”
Az önazonosság a te spirituális szűrőd. Fájdalmasan, de hatékonyan eltávolítja az életedből azokat az embereket, akik csak a szerepedre kíváncsiak, és mágnesként vonzza be azokat, akik a valódi lényedre rezonálnak.
A legmélyebb, leggyógyítóbb szeretet nem azt mondja: „Szeretlek, mert vicces/okos/erős vagy.” Hanem azt, hogy: „Látlak téged, a fényeddel és az árnyékoddal együtt. És így szeretlek.”
Merj hinni abban, hogy te is méltó vagy erre a szeretetre. De ehhez először neked kell levetned az álarcot, és megmutatnod azt a csodát, aki mögötte van.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése