Képzeld el, hogy a lelked egy kert. Egy egyedi, szent földdarab, amit azért kaptál, hogy gondozz, művelj, és gyönyörködj a termésében. Mindannyian kertészek vagyunk a saját belső világunkban. De nem mindegy, hogy a tekintetünk hová fókuszál.
Vannak, akik állandóan a kerítésen át leskelődnek. A saját kertjük elhanyagolt, a földje kemény a régi fájdalmaktól, a gyomok, mint a neheztelés és a kishitűség, lassan mindent benőnek. Fájdalmas és fáradságos lenne szembenézni a saját elhanyagolt földjükkel. Sokkal könnyebb a szomszéd kertjét kritizálni.
Ők azok, akik mindig jobban tudják, hova kellett volna ültetned a rózsát. Akik kéretlenül is megmondják, hogyan öntözd a palántáidat. Akik megszólják a krumplidat, miközben az ő ágyásukban semmi sem terem. A figyelmük, az energiájuk, a szavaik mind a te kertedbe áramlanak, mert nem mernek szembenézni a sajátjukban uralkodó szárazsággal. És ha nem fogadod meg a tanácsukat, megsértődnek. Személyes támadásnak veszik, mert a te kertedbe vetítették ki a saját, belső rend iránti vágyukat. Ha te nem teszed rendbe a kertedet az ő elvárásaik szerint, azzal az ő tehetetlenségüket tükrözöd vissza.
És akkor ott van a másik kertész.
A boldog, tudatos ember.
Őt nem érdekli a te kerted. Nem azért, mert nem tisztel, hanem pont azért, mert túlságosan is tiszteli a te szent földedet ahhoz, hogy beleártsa magát. Nincs ideje leskelődni, mert lefoglalja a saját csodálatos kertje.
Ő minden reggel azzal kezdi, hogy kigyomlálja a múlt fájdalmainak gazát. Szembenéz a félelmeivel, és gyökerestül tépi ki őket, mielőtt elszaporodnának. A jelen pillanat tiszta napfényével és a hála vizével táplálja a földjét. Tudja, hogy nem a jövőbeli termésen kell aggódnia, hanem a mostani talaj minőségén. Beszélget a virágaival. Meghallgatja a lelke suttogását, és aszerint cselekszik. És ha valaki egy követ dob a kertjébe – egy bántó szó, egy igazságtalan tett formájában –, nem dobja azt vissza. A bölcs kertész tudja, hogy a kő, amit a másik dobott, valójában az ő saját, régi, eltemetett köve, amit a másik csak a felszínre hozott. Felveszi hát ezt a követ, nézegeti, megérti a leckét, amit hordoz, és beépíti egy új, erősebb kerti útba.
A boldog ember nem pazarolja az idejét mások kertjének bírálatára. Tudja, hogy a legfőbb feladata az, hogy a saját parcelláját tegye a lehető legvirágzóbbá. Mert egy virágzó kert szépsége és illata önmagában is inspiráló. Anélkül ad, hogy adni akarna. Anélkül tanít, hogy tanítani akarna.
A te feladatod nem az, hogy megmentsd a világ összes elhanyagolt kertjét. A te feladatod az, hogy a sajátodat olyan csodálatossá tedd, hogy a látványa másokat is arra inspiráljon, hogy elkezdjenek a magukéval foglalkozni.
Fordulj befelé. Vedd a kezedbe a kapát és az öntözőkannát. Kezdd el művelni a saját lelked kertjét. És meglátod, egy idő után annyira lefoglal majd a saját virágaid szépsége, hogy eszedbe sem jut majd a szomszéd gyomjain aggódni.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése