Mindig csak várunk… és közben az idő csendesen elsuhan, mint a folyó, amely sosem tér vissza ugyanabba a mederbe. Oly sokáig várjuk a pillanatot, amely elhozza a megváltást, hogy nem vesszük észre, hogy az élet az a pillanat, amely éppen most zajlik, éppen itt, körülöttünk.
Várunk a tökéletes alkalomra, de közben elszalasztjuk azokat a perceket, amelyek már önmagukban is tökéletesek. Várunk a boldogságra, mintha az valami távoli cél lenne, pedig ott rejlik minden apró mosolyban, minden ölelésben, minden szívdobbanásban. Várjuk a megfelelő körülményeket, pedig a tökéletesség csak illúzió, amelyet soha nem érünk el. Az élet valódi varázsa abban van, hogy tökéletlen és kiszámíthatatlan, tele van meglepetésekkel.
Várjuk, hogy valaki megértsen bennünket, és elérkezzen az a nap, amikor minden fájdalom eltűnik. Pedig pont a legnagyobb magány és szomorúság közepette találhatunk rá az élet igazságaira, és talán a fájdalom az a kapu, amelyen át kell lépnünk, hogy igazán élhessünk.
Várunk a holnapra, miközben a ma észrevétlenül múlik el. Minden lélegzetvétellel eltávolodunk a lehetőségtől, hogy igazán megéljük azt, amit jelenleg nyújt az élet. Várakozunk, miközben az élet lüktet, lélegzik, táncol körülöttünk, és mi nem veszünk részt az áramlásban, mert a jövőre koncentrálunk, mintha az lenne az egyetlen fontos dolog.
De mi lenne, ha most megállnánk egy pillanatra? Mi lenne, ha abbahagynánk a várakozást, és elkezdenénk élni? Ha észrevennénk, hogy az élet nem a jövőben van, hanem itt, most, ebben a pillanatban? Ha ráébrednénk, hogy az igazi csoda nem valami távoli esemény, hanem az, ami éppen velünk történik?
Éljünk hát meg, ami adatott, ne várjunk tovább! Mert az élet nem a jövő ígérete, hanem a jelen ajándéka. Ne várjunk a tökéletes pillanatra – teremtsük meg mi magunk. Ne várjunk arra, hogy valaki más boldoggá tegyen minket – találjuk meg a boldogságot magunkban. Ne várjunk arra, hogy eljöjjön a megfelelő idő – a megfelelő idő mindig most van.
Ne hagyjuk, hogy az élet elsuhanjon mellettünk, miközben egyfolytában várakozunk. Ragadjunk meg minden pillanatot, és éljük meg úgy, mintha ez lenne az utolsó. Mert valójában ez az egyetlen módja annak, hogy valóban éljünk.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése