És akkor, a semmiből, te magad teszel valamit, amivel mindent elrontasz. Beleállsz egy felesleges vitába. Hozol egy rossz pénzügyi döntést. Hirtelen megbetegszel egy fontos esemény előtt. Létrehozol egy drámát, ami visszaránt a megszokott, szorongó állapotodba.
De vajon miért lövöd lábon magad a célszalag előtt? Miért zúzod szét a homokvárat, amit olyan gondosan építettél?
Képzeld el, hogy a lelkedben van egy termosztát, amit a gyerekkorodban állítottak be. Ez a te belső "öröm-termosztátod", ami arra a hőfokra van beállítva, amit a tudatalattid szerint "biztonságos" megélni, és amit "megérdemelsz". Ezt a beállítást a gyerekkori mintáid, a családod boldogságszintje, a traumáid határozták meg.
Ha az életedben a boldogság, a siker, a szeretet "hőmérséklete" meghaladja ezt a beállított értéket, a belső rendszered vészjelzést ad le. "Vigyázat! Ismeretlen, veszélyes terület! Túl sok a jó, ez nem normális! Hamarosan valami szörnyű fog történni!"
Miért? Mert a tudatalattid számára a megszokott, még ha fájdalmas is, egyenlő a biztonságossal. A krónikus szorongás, a küzdelem, a hiány állapota egy ismerős, otthonos terep. A határtalan öröm és a könnyed bőség ezzel szemben egy ismeretlen, félelmetes táj.
A szabotázsod valójában egy félresikerült védelmi mechanizmus. A benned élő, sebzett rész azt hiszi, megvéd a jövőbeli, elkerülhetetlennek hitt csalódástól. A logikája a következő: "Inkább én robbantom fel a boldogságomat most, kontrollált keretek között, mint hogy később az élet tegye meg velem, amikor a legkevésbé számítok rá." Így a szabotázsoddal visszaviszed magad a termosztátod által beállított, "biztonságos" hőfokra. Vissza a megszokott langyos vízbe.
Ne ostorozd magad kérlek! A megoldás a tudatos, szeretetteli figyelem.
Amikor minden csodálatos, de te hirtelen elkezdesz aggódni, hibát keresni a párodban, vagy feszültséget generálni, állj meg. Mondd ki magadnak: "Hoppá, itt a plafon. Elértem a jelenlegi öröm-kapacitásom határát.”
Ahelyett, hogy engednél a szabotáló késztetésnek, vegyél egy mély levegőt. Érezd a testedben a "túl sok a jóból" feszítő, kényelmetlen érzését. És ahelyett, hogy lerombolnád, tudatosan engedd meg magadnak, hogy benne maradj. Mondd ki: "Biztonságos ennyire boldognak lennem. Megengedem magamnak, hogy ezt az új szintet is megtapasztaljam.”
Amikor jön a szabotáló gondolat, azonnal kezdj el listát írni (akár csak magadban) arról, hogy mi mindenért vagy hálás abban a pillanatban. A hála a legmagasabb rezgés, ami azonnal felülírja a félelem programját, és segít a jelen boldogságában maradni.
Tudatosan ünnepeld meg a jó dolgokat! Ezzel újraprogramozod az idegrendszeredet. Megtanítod neki, hogy a magasabb "hőfok", a több öröm, a több siker nem veszélyes, hanem kívánatos és biztonságos állapot.
A te kezedben van a távirányító. Merd egy kicsit feljebb tekerni a hőfokot. Aztán holnap egy újabb fokkal. Egészen addig, amíg a lelked el nem éri a természetes állapotát: a korlátlan, feltétel nélküli ragyogást.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése