Kedves Szegénységtudat!
Levelet írok neked, de ez lesz az utolsó. Olyan régóta vagy a társam, hogy már majdnem elhittem, te vagy én. Te voltál a hang a fejemben, a szorongás a gyomromban, a görcs a vállamban. Te voltál az, aki mindig ott állt a boltok pénztárainál, és azt suttogta: "Ezt nem engedheted meg magadnak." Te voltál az, aki a baráti meghívásokra azt mondatta velem: "Nincs rá keret." Te voltál az, aki miatt bűntudatom volt, ha örömömet leltem valamiben, ami "nem volt praktikus".
A te szabályaid szerint éltem. A te bibliád a hiány volt, a te istened a félelem. Azt tanítottad, hogy a pénzért kíméletlenül meg kell szenvedni, és a küzdelem maga az erény. Azt tanítottad, hogy az értékem annyi, amennyi a bankszámlámon van. Azt tanítottad, hogy a könnyedség gyanús, a bőség pedig mások kiváltsága. Elhitetted velem, hogy a világ egy veszélyes hely, ahol sosem lesz elég.
És én elhittem neked. Szolgáltalak. Összehúztam magam, hogy beleférjek a szűkös kereteidbe. Lemondtam álmokról, mert te azt mondtad, felelőtlenség. Nem kértem fizetésemelést, mert te azt suttogtad, nem érdemlem meg. Görcsösen ragaszkodtam mindenhez, mert te azt tanítottad, bármit elveszíthetek.
De ma, a sokadik szorongással teli éjszaka után, rájöttem valamire. Te nem a valóság vagy. Te csak egy történet vagy. Egy félelemből és hiányból szőtt, generációkon át öröklődő mese. Egy mérgező program, ami a lelkem operációs rendszerén futott.
És én ma úgy döntöttem, többé nem hiszek neked. Ma letörlöm a programot.
Ezennel szakítok veled.
Többé nem hiszem el, hogy az értékem a számjegyektől függ. Az én értékem végtelen és megkérdőjelezhetetlen. Többé nem hiszem el, hogy a küzdelem az egyetlen út. Az én új utam a könnyedség, az áramlás és a teremtés. Többé nem hiszem el, hogy a világ a hiányra épül. Az én új valóságom az, hogy az Univerzum bőséges, és én a része vagyok.
Kinyitom a kezemet, amit eddig görcsösen ökölbe szorítottam. Hagyom, hogy az energia – a pénz, a szeretet, a lehetőség – szabadon áramoljon hozzám és rajtam keresztül. Kinyitom a szívemet, amit eddig a félelem zárt el. Megengedem magamnak az örömöt, a szépséget, a jólétet. Kinyitom az elmémet, amit eddig te korlátoztál. Képes vagyok megteremteni azt az életet, amire mindig is vágytam.
Tudom, hogy a hangod még egy ideig kísérteni fog. De én már nem hallgatok rád.
Mert én egy új társat választottam. Az ő neve: Bőség. Ő azt suttogja a fülembe: "Méltó vagy. Elég vagy. A világ tele van csodával, és te a része vagy."
Sajnálom, Szegénységtudat. A kapcsolatunknak vége. Az én új életemben már nincsen helyed.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése