Léna a férfi arcát fürkészte, és az agya kétségbeesetten próbálta megtalálni a logikus választ. A józan ész azt diktálta, hogy rázza meg a fejét, mosolyogjon udvariasan, és mondja azt, hogy „sajnálom, biztosan összetéveszt valakivel”. De a szavak megakadtak a torkán. A férfi tekintetében volt valami, ami túlmutatott a hétköznapi ismerősségen; valami mély, ősi és tagadhatatlan.
– Én… nem hiszem – dadogta végül, a hangja alig volt hallható. – De… bocsánat, ez furcsán fog hangzani, de a maga arca is hihetetlenül ismerős.
Ebben a pillanatban a zsebében rezegni kezdett a telefonja. Egy pillanatra megtörte a varázst. A barátnője üzent: „Ezer bocsánat, de behívtak egy sürgős megbeszélésre. Legalább egy órát késni fogok. Ne haragudj!” A sors, vagy a véletlen, hirtelen egy órányi időt adott nekik.
Daniel, felbátorodva azon, hogy az érzés kölcsönös, kihasználta a pillanatnyi csendet. – Van öt perce egy kávéra? – kérdezte. A hangjában egyszerre volt remény és némi önirónia. – Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de esküszöm, nem vagyok sorozatgyilkos. Csak… muszáj megértenem ezt az érzést.
Léna a józan esze és a barátja iránti hűsége ellenére bólintott. A kíváncsiság és a megmagyarázhatatlan vonzalom erősebb volt mindennél. Leültek egy apró, félreeső asztalhoz az ablak mellett, miközben az üvegen patakokban folyt le az eső.
A beszélgetésük akadozva indult. Bemutatkoztak, elmondták a nevüket, majd kínos csend következett. – Építész vagyok – törte meg a csendet Daniel. – A logikában hiszek, a szerkezetekben. Abban, hogy mindennek megvan a maga helye. – Én festő – válaszolta Léna. – Én pedig az érzésekben, a színekben, és abban, ami a vonalak mögött van. A két véglet. A két pólus. Mégis, ahogy beszélgettek, a felszín alatti feszültség egyre erősebb lett.
– Olyan, mintha egy álomból ismerném – mondta Daniel halkan, és a csészéjét bámulta. – Egy nagyon régi, szomorú álomból. Léna szíve nagyot dobbant. Előrehajolt, és a hangja suttogássá halkult. – Ez teljes őrület, de az utóbbi időben… fura, visszatérő képeket festek. Van rajta egy régi, omladozó híd egy hatalmas szurdok felett… és két alak, akik zuhannak a mélybe. Nem tudom, honnan jön, de nem hagy nyugodni.
Daniel arca lesápadt. A kávéskanál, amivel eddig játszott, hangos koppanással esett a csészealjra. A kávézó zsongása távoli morajlássá halkult. – Egy kötélhíd? – kérdezte rekedten, a szemeit a nőére szegezve. – Viharban?
Léna levegő után kapott. Döbbenten, lassan bólintott. Abban a pillanatban a két idegen most már nem csak egy érzésen, hanem egy konkrét, lehetetlen emléken osztozott. A levegő szinte vibrált közöttük a kimondatlan kérdésektől.
A pillanat varázsát a telefon éles, modern csörgése törte meg. Daniel mobilja volt az. – Szia, drágám… Igen, mindjárt indulok… Nem, csak beugrottam egy kávéra… Rendben, otthon találkozunk – mondta kurtán, és a tekintetét lesütötte. A hétköznapi beszélgetés olyan volt, mint egy vödör jeges víz. Visszarántotta őket a valóságba, a saját, külön életükbe, a kötelezettségeikbe. A bűntudat és a zavarodottság hirtelen rájuk telepedett.
– Nekem is mennem kell – mondta Léna halkan, és a táskájáért nyúlt. Felálltak. A búcsú kínos volt és befejezetlen. De az ajtóban Daniel utána szólt. – Ezt nem hagyhatjuk ennyiben. Bármi is ez, utána kell járnunk.
Léna megállt. A szívében háború dúlt a józan ész és a lelke mélyéről jövő, elsöprő bizonyosság között. Végül lassan megfordult és bólintott. Ügyetlenül, gyorsan bepötyögték egymás telefonszámát a mobiljukba. Nem egy randevút beszéltek meg, hanem egy ígéretet tettek: kiderítik, mi ez a lehetetlen, fájdalmas és vonzó kötelék közöttük.
Ahogy kiléptek a kávézóból a nyüzsgő, esős utcára, külön-külön, mindkettőjük világa végérvényesen és visszavonhatatlanul a feje tetejére állt.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése