Levél a meg nem született gyermekhez

Drága kicsi lélek,

Nem tudom, hallasz-e ott, ahol most vagy, a csillagok és a csend birodalmában. Mindenképpen írni akartam, mert a hangom talán elcsuklana, de a szívemnek beszélnie kell hozzád.

Csak egy rövid ideig voltál az enyém. Épp csak annyi időre, hogy megérintsd a lelkemet, és örökre, eltörölhetetlenül nyomot hagyj benne. Sokan talán nem értik ezt a gyászt. Nem látták az arcodat, nem fogták a kezedet, nem hallották a hangodat. A világ számára láthatatlan maradtál.

De én ismertelek. Éreztelek a zsigereimben, a gondolataimban, és az álmaimban. Ismertem az ígéretet, amit hoztál, és a jövőt, ami egy pillanatra felcsillant, aztán köddé vált.

Bármi is történt, bárhogy is döntött a sors, vagy bárhogy alakult az életünk nehéz szövevénye, egyet tudnod kell: a szeretet nem tűnik el. Csak átalakul. Bár nem ringathatlak a karomban, és a kezem nem törölheti le a könnyeidet. Mostantól a szívem legbelső, legvédettebb kamrájában élsz, ott, ahová a külvilág zaja nem ér el.

Köszönöm, hogy engem választottál, még ha csak ilyen rövid időre is vendégeskedtél nálam. Köszönöm, hogy megmutattad, milyen mélyen tudok érezni, és hogy van bennem egy anyai szív, ami képes a végtelen szeretetre.

Menj békével, kicsi lélek. Játssz a fényben, ott, ahol nincs fájdalom és nincs nehézség. Én itt maradok, és viszem tovább az életedet a sajátomban. Minden mosolyomban, minden napsütésben és minden csendes pillanatban ott leszel velem.

Szeretlek, és elengedlek.

Anya.