Miért vársz bocsánatkérést olyan embertől, aki nem is érti, mit tett?
Van egy kis zug a lelkedben, ahol az idő megállt. Egy sötét váróterem hasonlítanám. Ott ülsz egy széken, a kezedben egy sorszámmal, és vársz. Vársz egy telefonhívásra. Egy üzenetre. Egyetlen mondatra.
Arra vársz, hogy Ő – aki összetörte a szíved, aki elárult, aki semmibe vett – végre belépjen az ajtón, a szemedbe nézzen, és azt mondja: „Igazad volt. Bocsáss meg. Látom a fájdalmadat, és bánom, amit tettem.”
Azt hiszed, erre a mondatra van szükséged ahhoz, hogy továbblépj. Azt hiszed, ez a „lezárás”. Hogy amíg ő nem ismeri el a bűnét, addig a te sebeid nem gyógyulhatnak be.
Ma, mint spirituális nyomozó, egy kíméletlen tényt kell közölnöm veled:Ebben a váróteremben fogsz megöregedni, ha nem állsz fel most azonnal.
Mert az a levél, az a bocsánatkérés, az a beismerés... valószínűleg soha nem fog megérkezni.
Nem azért nem kér bocsánatot a másik, mert élvezi a kínzásodat. (Bár néha ez is benne van). A valódi ok sokkal prózaibb és szánalmasabb. Te egy drámát éltél át, amiben ő volt az áruló. Ő viszont egy olyan filmet vetít a saját fejében, amiben ő a hős, vagy legalábbis az áldozat. Az ő valóságában ő „csak reagált”, „nem tehetett mást”, vagy „te provokáltad”. Ahhoz, hogy bocsánatot kérjen, össze kellene törnie a saját énképét. És erre az egoja egyszerűen képtelen. Túl gyenge hozzá. Attól vársz bocsánatkérést, aki valószínűleg érzelmileg analfabéta. Olyan, mintha egy vak embertől követelnéd, hogy írja le a naplemente színeit. Nem azért nem teszi, mert nem akarja. Hanem mert nincs hozzá érzékszerve. Nem érti a fájdalmad mélységét, mert a sajátjával sem tud mit kezdeni. Amíg te vársz rá, addig nála van az irányítás. A csendjével, a tagadásával láncon tart. Miért adná vissza a kulcsot, ha azzal elveszítené a feletted gyakorolt hatalmát?
Amikor azt mondod: „Majd akkor tudom lezárni, ha bocsánatot kér”, valójában azt közvetíted: „A lelki békém kulcsa a te zsebedben van. Te döntöd el, mikor lehetek szabad.”
Ezzel a legnagyobb hatalmat adod annak az embernek a kezébe, aki a legkevésbé érdemli meg.
Itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba: A lezáráshoz nincs szükség a másik félre. A lezárás nem egy közös megegyezés. A lezárás egy saját döntés.
Hogy hogyan csináld?
Ne várd, hogy ő hitelesítse a fájdalmadat. Elég, ha te tudod, hogy fájt. Ha te tudod, hogy igazad volt. Az ő tagadása nem teszi semmissé a te valóságodat. A te igazságod attól még igazság, hogy ő nem látja.
Ne a potenciált lásd benne („pedig lehetett volna jó ember”), hanem a valóságot. Ő nem képes többre. Ne akarj vizet fakasztani a kőből. Fogadd el, hogy kő.
Majd állj fel a lelki váróteremben. Tépd szét a sorszámot. És mondd ki:„Nem várok tovább a feloldozásodra. Feloldozom magam. Megbocsátok magamnak, amiért hagytam, hogy bánts. És visszaadom neked a felelősséget a tetteidért. Ez a te csomagod, nem az enyém.”
Sétálj ki az ajtón. Ne nézz vissza. A napfény odakint van, nem abban a sötét szobában, ahol egy visszhangra vársz. A te életed, a te boldogságod, a te szabadságod most kezdődik. Nélküle.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése