Az egyik legfárasztóbb dolog az életben, amikor egy helyzet már rég elmúlt, de energetikailag te még mindig benne élsz. Valaki mondott egy félmondatot, furcsán nézett rád, nem úgy válaszolt, ahogy vártad, és te utána még órákon vagy akár napokon keresztül ezen rágódsz. Vajon mire gondolt? Miért ezt mondta? Rosszul csináltam valamit? Megbántottam? Haragszik rám? Többet jelentett ez, mint aminek látszott?
A túlgondolás pontosan ilyen. Amikor egy apró helyzet köré az elméd egész történeteket épít, és közben egyre távolabb kerülsz a valóságtól. Mert az igazság nagyon sokszor az, hogy a másik ember már rég elfelejtette az egészet. Lehet, hogy észre sem vette, amit te ennyire felnagyítottál magadban. Lehet, hogy teljesen más járt a fejében. Lehet, hogy egyszerűen csak fáradt volt, szétszórt, vagy éppen a saját problémáival volt elfoglalva. Te mégis újra meg újra lejátszod a jelenetet, elemezgeted, szétszeded, próbálod megfejteni, és ettől csak egyre feszültebb leszel.
Nagyon sok ember él így, állandó belső kommentárral. És ezzel az a baj, hogy egy idő után már nem is maguk a helyzetek fárasztanak ki igazán, hanem az, amit utólag gondolatban hozzáteszel. Maga a történés lehet, hogy csak két percig tartott, de te fejben még hetekig cipeled.
Pedig az élet sokkal könnyebb lenne, ha nem akarnánk minden mögött rejtett üzenetet keresni. Néha nincs a hangsúly mögött sértettség. A csend nem mindig jelent elutasítást. A rövid válasz nem jelent haragot. És a furcsa pillanatok nem mindig rólad szólnak. Ezt nagyon fontos megérteni. Az emberek legtöbbször nem veled vannak elfoglalva, hanem a saját gondjaik, félelmeik, feladataik és belső terheik között próbálnak egyensúlyozni. Sokszor azt hisszük, hogy mások sokkal többet foglalkoznak velünk, mint valójában. Közben pedig pont ugyanúgy a saját gondolataiknak élnek, akárcsak mi.
A túlgondolás ráadásul alattomos dolog, mert azt az érzetet kelti, mintha valami fontos munkát végeznél. Mintha attól, hogy még egy kicsit elemzed a helyzetet, közelebb kerülnél a megoldáshoz. Pedig nagyon sokszor pont az ellenkezője történik. Nem tisztábban látsz, hanem egyre jobban belegabalyodsz. A gondolataid elkezdenek terhesek lenni. Lehúznak. És közben szépen lassan elveszik az energiádat azoktól a dolgoktól, amik valóban számítanak.
Érdemes tudatosítani, hogy a túlgondolás mögött gyakran nem is maga az adott helyzet áll, hanem egy mélyebb bizonytalanság. Szeretnél mindent kézben tartani. Szeretnéd elkerülni a csalódást, az elutasítást, a kellemetlenséget. Ezért próbálsz mindent előre megfejteni, minden rezdülést értelmezni, minden mondat mögé belátni. Csakhogy az élet nem így működik. Nem lehet mindent kontrollálni, és nem is kell. Van, amit egyszerűen el kell engedni, mielőtt teljesen fölöslegesen felemésztene.
Sokszor a legnagyobb megkönnyebbülést az hozza, amikor kimondod magadnak: lehet, hogy ez nem is olyan fontos, mint amilyennek most érzem. Lehet, hogy nem kell mindent azonnal megértenem. Lehet, hogy nem kell minden helyzetet megfejtenem. Lehet, hogy nem bennem van a hiba. Lehet, hogy egyszerűen csak tovább kell mennem.
Amikor abbahagyod a folyamatos elemzést, fellélegzik a lelked, mert végre nem cipeled tovább azokat a terheket, amiknek a nagy részét te magad gyártottad.
Sokkal nyugodtabbak lennénk, ha megtanulnánk nem reagálni minden apróságra úgy, mintha sorsfordító jelentősége lenne. Ha megengednénk magunknak, hogy valami egyszerűen csak legyen, anélkül hogy azonnal szét akarnánk szedni. Ha elfogadnánk, hogy nem minden kérdésre kell választ kapnunk, és nem minden bizonytalanságot kell rögtön megszüntetni.
Az életed sokkal könnyebb lesz, amikor már nem akarsz mindenáron mindent megérteni. Amikor nem keresed a rejtett szándékokat, és nem veszed magadra mások minden rezdülését.
És talán éppen ez a szabadság egyik formája. Hiszen egy félmondat többé nem tudja tönkretenni az egész napod. Amikor egy furcsa pillantás miatt nem írsz a fejben egy egész tragédiát. Amikor nem adsz ekkora hatalmat apró dolgoknak a saját belső világod fölött. Mert megtanulod, mit érdemes egyáltalán komolyan venni.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése