Hallottam a minap egy beszélgetést, ahol az egyik nő csillogó szemekkel mesélt az új párjáról: "Képzeld, annyira rendes! Nem tűnik el napokra, mindig felveszi a telefont, és még sosem ordibált velem." A barátnője pedig elismerően bólogatott: "Ez igen, fogd meg, nehogy elereszd, manapság ritka az ilyen kincs."
Álljunk meg egy pillanatra, és vegyünk egy mély levegőt. Észrevetted, hogy mi történt itt? Hogy hova süllyedt a mérce? Mikor jutottunk el arra a pontra, hogy az alapvető emberi viselkedést, a normális kommunikációt és az elemi tiszteletet hőstettként ünnepeljük?
Sok nő esik abba a hibába, hogy a szeretetéhségtől vezérelve a padlóig engedi a lécet. Annyira ki vagyunk éhezve a figyelemre és a biztonságra, hogy hálát adunk az égnek, ha valaki "csak" nem bánt, "csak" nem csal meg, vagy "csak" válaszol az üzenetekre. Úgy tekintünk ezekre a dolgokra, mintha extra szolgáltatások lennének, prémium csomag, amiért külön hálásnak kell lenni.
De van egy kijózanító hírem: a hűség nem ajándék. A tisztelet nem bónusz. Az, hogy valaki nem bántalmaz, és kommunikál veled, az nem érdem, hanem az emberi kapcsolatok nullpontja. Ez az alapcsomag. Ez a minimum.
Gondolj bele: ha bemész a boltba és veszel egy kenyeret, nem kezded el tapsolva dicsérni az eladót, hogy "jé, ideadta a kenyeret, és nem dobott meg vele". Nem, mert ez a tranzakció része. Ez a természetes. Akkor a kapcsolataidban miért éred be azzal, ha valaki egyszerűen csak nem viselkedik megalázó módon?
Azzal, hogy a minimumot ünnepled, valójában egy nagyon veszélyes üzenetet küldesz magadnak és a világnak: azt, hogy te nem hiszed el, hogy neked több jár. Hogy te nem hiszed el, hogy a valódi figyelem, a mély intimitás és a szárnyalás az osztályrészed lehet. És amíg a kicsiért hálálkodsz, addig a nagy dolgok elkerülnek. Mert ha tapsolsz a nullának, sosem fogod megkapni a százat.
Ne értsd félre, a hála fontos dolog. De ne keverd össze a hálát azzal, hogy megelégszel a morzsákkal. Egy férfi nem attól lesz főnyeremény, hogy teljesíti a biológiai és társadalmi minimumot.
Emeld fel a lécet. Ne a földre tedd, hogy bárki át tudja lépni anélkül, hogy megemelné a lábát. Tedd oda, ahol a te értékeid vannak. És ne félj attól, hogy emiatt egyedül maradsz. Mert azok, akik nem tudják megugrani a szintet, azoknak amúgy sincs helyük az életedben. Te nem a "jó lesz ez is" kategória vagy, hanem a fődíj. Kezdd el végre elhinni.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése