Nem várt gyermekből tudatos felnőtt – így hidd el, hogy jogod van a létezéshez

Van egy láthatatlan teher, amit nagyon sokan cipelnek egész életükön át, gyakran anélkül, hogy tudnának róla. Ez azoknak a terhe, akik úgy nőttek fel, vagy csak felnőttként tudták meg, hogy nem tervezték őket. Hogy „becsúsztak”, hogy rosszkor érkeztek, vagy hogy a szüleik akkoriban nem voltak készen egy gyermekre – sem érzelmileg, sem anyagilag, sem lelkileg. Ez egy olyan mély élmény lehet, amely tudatalatt formálja az önképet és a világhoz való viszonyunkat.

A nem várt érkezés tudata gyakran egy zsigeri szorongást ültethet el az emberben. Egy mindent átható érzést, amely folyamatosan azt suttogja: „Elnézést, hogy élek”. Ha téged nem vártak a szüleid, könnyen kialakulhat benned az a hit, hogy a puszta létezéseddel terhet jelentesz mások számára. Mintha nem lenne alanyi jogon helyed a világban, mintha azt nap mint nap ki kellene érdemelned.

Ilyenkor születik meg a „tökéletes gyerek”, majd később a „tökéletes felnőtt” szerepe. Azé, aki nem hibázik, aki alkalmazkodik, aki mindig hasznos, mindig segítőkész, és soha nem okoz gondot a környezetének. Aki elhiszi, hogy ha elég jól viselkedik, ha nem kér túl sokat, ha csendben marad a saját fájdalmával, akkor talán utólag igazolhatja létjogosultságát. Mintha az élete egy folyamatos bocsánatkérés lenne azért, hogy megszületett. Ez az állandó megfelelési kényszer rendkívül kimerítő, hiszen olyan, mintha az ember attól félve, hogy ha egyszer igazán megérkezik önmagába, akkor elveszíti a helyét.

Pedig mindez egy nagy félreértésből fakad. A szüleid reakciója, félelme vagy felkészületlensége egyáltalán nem rólad szólt. Sokkal inkább az ő akkori élethelyzetükről, az éretlenségükről, a bizonytalanságukról, a meg nem oldott belső konfliktusaikról. Nem téged utasítottak el, hanem attól féltek, amit az érkezésed felszínre hozott bennük.

Van azonban egy még mélyebb igazság, amely mindezt új megvilágításba helyezi. Akár a sorsban hiszel, akár a biológiában, akár az élet intelligenciájában, egy dolog biztos: itt vagy. Ha nem lenne helyed ebben a világban, akkor ez nem így lenne. Az életerőd, a létezésed akarata erősebb volt, mint a szüleid félelme vagy bizonytalansága. Te jönni akartál, és az élet is akarta, hogy itt legyél. Az édesanyád és az édesapád csak a kapu, amelyen keresztül megérkeztél, de a belépőkártyádat nem ők állították ki, hanem maga a létezés.

A gyógyulás akkor következhet be, amikor abbahagyod a bocsánatkérést azért, hogy helyet foglalsz a világban. Amikor nem „becsúszásként” tekintesz a születésedre, hanem megérkezésként. A létezésed önmagában bizonyíték arra, hogy jogod van itt lenni. Nem kell hasznosnak lenned ahhoz, hogy szeressenek, nem kell szolgálnod ahhoz, hogy elfogadjanak, és nem kell eltűnnöd ahhoz, hogy maradhass.

Ha a szüleid akkor nem tudtak igent mondani rád, most a te feladatod, hogy te mondd ki ezt az igent önmagadra. Újra és újra, a hétköznapok apró döntéseiben, a határaid meghúzásában, abban, ahogyan magadról gondolkodsz. Te legyél az, aki várja, szereti és nem szégyelli saját magát. Mert megérdemled a helyet a létezésben – pontosan ugyanúgy, mint bárki más.

Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)

Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek  (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)

Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop    (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts

Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/

Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html

Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/

YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A

Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html