2015. július 26., vasárnap

Köszönlek

Mióta a sors összehozott bennünket, más ember lettem. Vagy igazán általad lettem önmagam? Én... Te... Mi... Ugyanarról beszélek. Hiszen ami egyszer EGY volt, újra EGGYÉ válik. Ami összetartozik, azt földi erő nem választhatja szét. 

Bárhol is jársz, bármit is teszel, efogadom azt. ELFOGADLAK. Mi mást is tehetnék? Hogyan utasíthatnám vissza lényem tükörképét? 

Köszönöm, hogy megmutattad, mit jelent feltétel nélkül szeretni. Köszönöm, hogy magamra hagytál, mert megértettem, hogy a szeretet önmagammal kezdődik. Köszönöm, hogy megmutatod azon erősségeimet, amikről eddig tudomást sem vettem, s árnyoldalaimat, melyek gyógyításra várnak. Amennyire vonzol, annyira taszítanak lelkünk diszharmonikus részei. 

Még ha sokszor nem is értem mi történik, de lelkünk tudja az okot és a célt, így hát rábízom magam. Én most egyet teszek: hű maradok Önmagamhoz és az érzéseimhez. Hiszen az élet nagy ajándéka vagy, aki segít a magamra ismerésben. Segít az emlékezésben. Köszönöm, hogy feltétel nélkül szerethetlek, igazán, csak Téged, Önmagadért! Köszönöm!

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


Vélemények:

1 megjegyzés: