Vágyaid vonata

Bejegyezte: –


Hogyan valósulnak meg a vágyak? Elképzeljük őket és csak úgy hipp-hopp megvalósulnak? Hogy tisztában legyünk a vonzás mechanizmusával, egy hasonlattal élnék, mégpedig a vonat hasonlatával.
Vágyad egy vonat. Egy összetett gépezet, ami arra lett megalkotva, hogy eljuttasson Téged oda, ahova el akarsz jutni. Ez a egyetlen célja, ezért lett létrehozva. Mégis sokan csak arra használják, hogy felüljenek rá és lődörögjenek az álló vonaton.

Nem túl nagy élvezet, ugye? Ez a lődörgés az álló vonaton nem más, mint a tétova ábrándozás. Az ábrándozás gyakorlatilag sehova sem vezet, nincs úticélja, az még csak a ,,de jó volna" kategóriába tartozik. A vonatunk ekkor még csak áll egyhelyben. A fűtő és a masiniszta, mivel semmi dolguk sincs, az otthonról hozott, fóliába csomagolt szendvicsüket majszolgatják és várják, hogy a főnök - Te! - kiadja az utasítást, hogy: Induláááááás!

De hogyan is adhatod ki az utasítást? Ahhoz, hogy ez a hatalmas szerkezet megmozduljon, erőre van szükség, nyomatékra, energiára. Ott van az, csak nincs mozgósítva. A fűtő csak lesi a kazánt és alig várja, hogy belapátolhassa a szenet. Az első lépést megtetted, ábrándozni kezdtél, azaz felszálltál vágyaid vonatára. Itt az idő, hogy megtedd a következő lépést: indíttasd el a vonatot! Méghozzá úgy, hogy AKARD azt, amiről eddig csak ábrándoztál! Akard és szeresd! Szeresd és fogadd el, mint valóságos úticélt!

Hoppá! A fűtő és a masiniszta szeme felcsillant! Végre! A főnök kiadta a parancsot, indulhatunk! Alighogy megmozdult a szerelvény, egy hatalmas rándulással megállt. Most meg mi van? Valaki meghúzta a vészféket! Ó, istenem! Ki volt az a... Ja? Hogy a főnök volt az? Igen. Te voltál az. Meghúztad a vészféket. Rögtön induláskor! Azzal, hogy kibámultál az ablakon és megijedtél, mert megmozdult a vonat.

A masiniszta idejött hozzád és kezében a sapkáját gyűrögetve beszélni akar veled.
- Főnök, most mi a helyzet? Megyünk vagy nem megyünk? Nekem ugyan mindegy, hogy miért kapom a fizetésemet, de hát ez egy vonat, a vonat meg ugye azért van, hogy menjen. Már örültem, hogy elindultunk...

Mitől félsz? Hogy a tájkép körülötted megváltozik? De hát ez a normális, ha egy mozgó vonaton ülsz, nem? Túlságosan megszoktad az álló tájkép látványát és folyamatosan ezt teremted újra meg újra. Pedig az élet a változásról szól. Akard csak tovább azt, amire vágysz, érezd a magadénak!

,,Jaj, és mi van, ha mégsem érem el a vonattal a célállomást? Ha a síneknek egyszer csak vége szakad? Vagy ha nincs is olyan állomás, csak én képzeltem el... Jaj, nagyon csalódott lennék akkor!" - gondolhatod. De megnyugtatlak: a vonatot a legjobb szakértők építették és a sínpályát is a legjobb vasúti mérnökök tervezték. Hatalmas erőket vetettek be, munkások ezrei dolgoztak azon, hogy ez a vasúti hálózat létrejöjjön. Már készen van teljesen! Neked nem kell semmilyen sínt lefektetned! KÉSZEN VAN AZ EGÉSZ VASÚTI HÁLÓZAT! Ez egy olyan vasúti hálózat, ami mindenhova elér. A képzeleted pedig nem más, mint egy beépített navigációs központ, egy adatbank arról, ami van. Az összes település. Szóval bármit is képzelj el - lila elefántot rózsaszín esernyővel akár - az már VAN! Nem tudsz olyat elképzelni, ami ne lenne már! Nem a képzeleteddel teremtesz, az csak hiedelem. A képzeleted csupán egy négyszáz milliárd bit/sec információs böngésző a VÉGTELEN lehetőségek között, a teremtés TELJESSÉGÉBEN.

Ülsz a vonaton és el akarsz jutni Vácra? Vác már létezik, nem kell ,,megteremtened". Amit el tudsz képzelni, az VAN. De mondok még valamit: amit nem tudsz elképzelni, az is VAN! Minden van!

Te, a Főnök, igen gyakran módosítani akarod az útirányt, mert elbizonytalanodsz, vagy mert egyszerűen rájössz, hogy amire először vágytál, az nem jó neked. Éppen ezért azt javaslom, hogy gondold meg jól a vágyadat és akkor kezdd el akarni, amikor teljesen úgy érzed, hogy az neked jó. Amikor a puszta elképzelésétől is jól érzed magad. Ne kapcsolgattasd ide-oda a váltókat, akkor a vonatod csak össze-vissza fog kóborolni a végtelen sínhálózaton és vagy soha, vagy csak nagyon sokára - rengeteg kitérővel - éred el a vágyadat. Nem elég akarni, szeretni is kell azt, amire vágysz. Azon túl pedig, hogy szereted, el is kell fogadnod, mint abszolút valóságot. Ez nagyobb erőt ad vonatodnak.

Van még egy fontos dolog: ha megérkeztél a célállomásra, fogd a motyódat és szállj le. Ha az ablakon kinézel, láthatod, hogy igen, ez az a hely és a hangosbemondó is szól, hogy hol állt meg a vonat. Te meg csak nézel kételkedve: ,,Vajon tényleg ez lenne az? És ha mégsem?" No, és persze addig gondolkodsz, amíg a vonat elindul, te meg fent maradsz a vonaton. Hányszor volt már úgy életedben, hogy csak utólag vetted észre, hogy életed egyik nagy lehetősége mellett mentél el? Ugye volt ilyen egy párszor?

De búsulni kár. Ugyanis az állomás nem tűnik el, ha a vonat elhagyja. Csak kell egy kis idő, hogy újra erre járjon a vonat. De ha okos vagy, akkor leszállsz a következő állomásnál és visszajössz egy megállót, így csak kevés időt veszítesz. Magyarán ha elpuskázol egy lehetőséget az életben, ne szégyelld bevallani és megpróbálni visszakapni azt a lehetőséget. Az esetek többségében még nem késő, még nem ment olyan messze veled a vonat. Ne szégyellj kérni. Kérj bátran. Ugyanis semmit sem veszíthetsz vele.

,,Jó az álmodozás..." - ahogy Szandi is énekelte egykor, de az álmodozásnál jobb a robogó, zakatoló vágy. Az álmodozás még csak egy álló vonat. Ám ha elindul, az mindenképpen eléri a kívánt állomást. Nézd az elrobogó tájat örömmel, éld át az örömet, hogy egyre közelebb vagy a célodhoz. Aztán persze nem kell ott maradnod abban a városban, ha megérkeztél. Ott is csak egy tapasztalatot szerzel. Hiszen az élet maga egy utazás. Folyamatos vágyak, folyamatos célok. Úton lenni és élvezni, ez a lényeg.

Na, akkor beszállás! Felengedhetem a féket? Gyerünk! (Fóka) 

Forrás: Thesecret.hu

Megjegyzések

Megjegyzés küldése