2016. december 28., szerda

Miért születtem pont ebbe a korba?


A héten töltöm a 25-ik születésnapomat, és újra feltettem magamnak ezt a kérdést: - Miért születtem pont ebbe a korba? Miért születtem ebbe a családba? 
Mindenki szeretett volna a családba egy fiú utódot, így nagy volt az öröm, mikor megérkeztem a Földre. Másfél éves voltam, mikor kezdték azt hinni a szüleim, hogy valami baj van velem, mert olyan barátaim voltak, akiket ők szabad szemmel nem láttak. Én viszont velük éreztem jól magam. Mindkét szülőm bigott, vallásos nevelést kapott és 4-5 éves koromban kitalálták, hogy én az ördög megszállottja vagyok. Különböző helyekre hordtak, rajtam már mindenki kísérletezett. Az ördögűzőtől kezdve a pszichiáterig mindenhova hordtak. Értetlenül álltam a dolgok előtt, próbáltam sokat beszélgetni főleg anyukámmal, de nem haladtunk előre sajnos. Azt mondta anyám, hogy fél tőlem. Addig hordtak különböző helyekre, míg sikerült elhitetniük velem, hogy megbolondultam. Teljesen bezártam magam, iskolás koromtól kezdve senkivel nem barátkoztam. Éltem a magam világában. 12 éves koromban egy osztálytársam, Oszkár születésnapján voltunk. Észrevettem, hogy az ő anyukája nagyon nyitott, tele volt angyalokkal a lakásuk. Beszélgetni kezdtünk, és elmeséltem neki, hogy én folyamatosan látom az angyalokat, Jézust is, sőt még beszélgetni is tudok velük. Őt nagyon érdekelte a dolog, de amint megtudta ezt anyám, azt mondta, szégyent hozok rájuk, és többet már születésnapi partikra se nagyon engedtek. Rettentő magányos gyerek voltam. Muszáj volt hittanórára járnom. Az első órán spontán rosszul lettem, elkezdtem szédülni és erős hányinger jött rám. Belázasodtam és 4 napig hánytam. Minden porcikám tiltakozott. Ösztönösen éreztem, hogy hazugsággal akarnak ott engem megetetni. Tudtam, hogy amit Jézusról mesélnek nekem, az nem is igaz. Ezt akkor még nem értettem. Pár jól irányzott kérdéssel hamar zavarba tudtam hozni a tanárt és a papokat. Tudtam, hogy semmi keresnivalóm ott. A legtöbbjük azt sem értette, amit beszél. 18 éves koromban aranykalitkába tettek a szüleim. Azt mondták, inkább megkapok mindent csak keveset legyek emberek között. Gondolom szégyellték, hogy ilyen “bolond” gyerekük van. Külön költöztem és elkezdtem jobban érezni magam. Így is egyedül voltam, mégsem éreztem magam annyira magányosnak. S bár tudtam, hogy bolond vagyok, mégis élveztem, hogy szabadon beszélgethetek Jézussal. Rengeteg kérdést feltettem, elkezdtem ezt egy füzetbe leírni. Mindig, amikor visszaolvastam, végtelen béke és nyugalom érzése töltött el. A családban meg úgy kezeltek, mint egy leprást. Mindig azt éreztem, nem vagyok erre a földre való. Ebbe a családba meg pláne. Azon gondolkodtam, mi lenne a jobb: ha meghalnék, vagy ha elmennék innen jó messzire egy kolostorba. Időm volt bőven, és egy év alatt több, mint száz könyvet elolvastam. A nagyrésze Jézusról és a karmáról szólt. Kezdtem tisztábban látni és kezdtem érteni azt, hogy akármennyire is tűnök bolondnak, lehet, hogy mégis nálam az igazság. Egyre tisztábban érzékeltem a láthatatlan világot, és minden kérdésemre választ kaptam tőlük. 14 vastag füzetet írtam már tele üzenetekkel. A tavalyi évem elég pocsékra sikerült. Lett egy nagyon jó barátom, őt egy igazi életművésznek mondanám. Nem szeret dolgozni, de nagyon szeret inni. Ő szívesen beszélgetett velem ezekről a dolgokról, végre valaki nem nézett hülyének. De a barátkozásunk azt eredményezte, hogy én is elég rendesen piálni kezdtem. A végén már napi szinten. Aztán drogokat is próbáltam. Leginkább a kettőt egyszerre. Tavalyi év novemberében egy szeles őszi napon elhatároztam, hogy öngyilkos leszek. Kora délután egy üveg whiskyvel a kezemben sirattam a szar életem, mikor Fehérvár belvárosában megláttam Vikit és mellette Jézust. Mivel előtte mindig azt mondta, hogy őt keressem mindenben, elég izgatott lettem. Utána mentem, így ismerkedtünk meg. Utólag már nem tartom túlzásnak azt írni, hogy az életem mentette meg. Amint találkoztunk én tudtam hogy dolgunk van egymással. Sikerült rávennem, hogy még aznap találkozzunk. Teljesen új értelmet nyert az életem. Fél éjszaka beszélgettünk, és rájöttünk, hogy nagyon sokminden köt össze bennünket, sokmindenben hasonlítunk. Jó volt egy földi embertől is hallani azokat a dolgokat, amiket eddig is tudtam, de mindenki kinevetett érte. Többször találkoztunk és minden alkalommal milliónyi kérdésem volt. Egyszerű és tömör, lényegretötő válaszokat kaptam, amiből elkezdtem megérteni magam. Lassan egy éve, attól a naptól egy csepp alkoholt sem ittam, droghoz sem nyúltam. Tudom, hogy már nem is fogok. Végre értelmet nyert az életem. Rájöttem, hogy az én létemnek is célja van. Elkezdtem oldásokra járni és elkezdtek kitisztulni előttem életem eseményei. Rájöttem, hogy azért vagyok folytonos kapcsolatban Jézussal, mert ő a személyes mesterem és a tanítás a feladatom itt a földi létben. Mióta megnyíltam, sok ember mondta azt hogy óriásit segítettem neki csupán azzal, hogy beszélgettünk. És én ettől nagyon jól érzem magam. Még nem tökéletesen tudom, hogyan fogom ezt formába önteni, de az ég minden kérdésemre válaszol. Több barátom jár fel hozzám beszélgetni ezekről a dolgokról, s ennek hatására ők is megnyíltak. Az oldások segítettek abban, hogy megértsem az okokat és összerakjam a mozaik darabkáit. Oldások közben előjöttek olyan életeim, mikor sámánként éltem és tiszteltek az emberek. És ezen oldások után mintha újra beindultak volna azok az energiák, amikkel anno gyógyítottam. Egyre nagyobb élvezetet okozott önmagam megismerése. Az életfeladatos oldások után robbanásszerűen szaporodtak fel életemben az új barátok, akikkel mindig rövid idő alatt rájöttünk, mit keresünk egymás életében. Döbbenetes módon, minden terület elkezdett megoldódni, a helyére kerülni. Otthoni munkát ajánlottak nekem, fordítást. Nem is olyan rossz pénzért, így végre elkezdtem függetlenedni a szüleimtől. Legutóbb már olyan írásokat fordítottam, melyek a földön kívüli civilizációkról szólnak. A munkában is megtaláltam a hobbim... vagy a feladatom? Jó kérdés. De mint látjuk, valóban minden mindennel összefügg. Vikin keresztül olyan embereket ismertem meg, akár oldások alatt is, akik nagyon nagy hatást gyakorolnak az életemre. Egyre inkább önmagam vagyok. Fantasztikus, amilyen jól irányítják odafent a dolgokat. Mindig a megfelelő időben találkozunk a megfelelő emberekkel. A lehetőségek mindig ott kopogtatnak. Egy évvel ezelőtt végre elkezdtem élni ezekkel a lehetőségekkel, és olyan irányt váltott az életem, amire mindig titokban vágytam. S elkezdtem hálás lenni azért, amiért ebbe a korba születtem. Merthogy mi magunk válasszuk, hogy mikor és hova kívánunk megszületni. Már tudok hálás lenni a szüleimnek, amiért ilyen szigorúak voltak velem, és lehetővé tették, hogy sokat legyek egyedül magányomban, mert így tudtam önmagamra találni és rájönni arra, ki is vagyok én. Hálás vagyok nekik, amiért megtanítottak az elfogadásra és arra, hogy elhiggyem, hogy mindennek megvan a maga helye a világban. Már nem önmagamat tartom az áldozatnak, hanem inkább őket, akik ezt bevállalták értem. Az elfogadásom és a családi kötelékek oldása pedig azt eredményezte, hogy egyre elfogadóbbak velem. Nem mondom, hogy hisznek nekem, de hagyják, hogy a magam útját járjam, és elfogadják, hogy én ettől vagyok boldog. Végül megértettem, miért választottam ezt a kort ennek az életemnek. Boldoggá tesz, hogy itt és most élhetek. Soha ennyi csoda nem volt még tapasztalható itt a földi létben. Ekkora szabad akaratunk soha nem volt még, a dualitás helyét egyre inkább az egység veszi át. A mennyország a földön is megtapasztalható. Itt és most, ebben a korban, emberi testben. Hát kell ennél több? Köszönöm Viki, hogy segítettél ezekben a megtapasztalásokban, hogy mindig számíthatok Rád, és köszönöm, hogy a barátod lehetek. Hegedűs Mark



Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

 
Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése