Soha ne engedd meg másoknak, hogy megmondják ki vagy!

Bejegyezte: –


Nem szabad ezt megengedni! Még akkor sem, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy kik is vagyunk igazából. Még akkor sem, ha időközben rájövünk arra, hogy nem azok vagyunk, akiknek eddig hittük magunkat. És ha eddig megengedtük azt, hogy mások megmondják, hogy kik vagyunk, akkor megtehetjük azt is, hogy megmondjuk nekik, hogy: “kész, vége, ennyi volt, többé egy szót se rólam.”

Életünk során, már egész kiskorunktól fogva, másoktól értesülünk arról, hogy kik is vagyunk valójában. Egy kétéves gyerek a szüleitől, rokonoktól, pedagógusaitól, netán a szomszéd nénitől hallja először azt, hogy barna a haja, hogy korához képest magas, vagy alacsony, hogy szófogadó, netán rosszcsont, hogy kövér, vagy sovány, hogy be sem áll a szája, vagy éppen nagyon szótlan gyerek.

Ez egy akkora információhalmaz, hogy egy egész könyvtárat meg lehetne tölteni vele. És ezt a könyvtári adathalmazt egész életünk során folyamatosan a hátunkon cipeljük, hogy nehogy megfeledkezzünk arról, hogy milyen emberek vagyunk, a társadalom melyik csoportjához tartozunk. A súlyos teher alatt idővel betegségek alakulhatnak ki, például a hát-, vagy gerincfájdalom.

Ahhoz, hogy ezt megelőzzük, próbáljuk meg letenni a terhünket. Figyeljünk magunkra és a körülöttünk lévő csendre. Csak Én létezek és a Csend. Mondjuk ki hangosan: “Fogalmam sincs, hogy ki vagy, csak Én létezek és a Csend. Csak ketten vagyunk, senki más nincs itt.”

Majd tegyük fel a kérdést magunknak: “Ki vagyok én?”. Felejtsük el a mások által ránk aggatott jelzőket: “Túl öreg vagy ehhez!”, “Túl képzett vagy erre a munkára!”, “Túl felkészületlen vagy erre a feladatra!”. Arra a kérdésre, hogy “Ki vagyok én?”, csak és kizárólag nekem van jogom válaszolni. Tény, hogy nem könnyű másoknak megmondani, hogy ne firtassák azt, hogy ki vagyok én, anélkül, hogy én tisztába lennék a kérdéssel. De meg kell fogalmaznunk magunknak, mert csak így tudjuk megtapasztalni a teljes, egyéni szabadságot.

A kérdésre a választ magunkban kell keresni, nem a külsőségekben, hanem a lelkünkben, a szívünkben. Sokszor csak annyi a teendőnk, hogy utat engedünk a vágyainknak, felszínre hozzuk az álmainkat, és máris meg van a válasz, hogy kik is vagyunk. A szívünk sosem hazudik, így bízzuk rá magunkat!

Te tudod már, hogy ki vagy?






Megjegyzések

Megjegyzés küldése