2016. december 22., csütörtök

Szerelem az örökkévalóságból


Sok életöltőt töltöttek már együtt a Földön. Shirley MacLaine és Andrej Koncsalovszkij szerelmi kapcsolata karmikus és elkerülhetetlen volt... 
 
Sok életöltőt töltöttek már együtt a Földön. Ezúttal két távoli szegletébe születtek. Élettervükben a "lehetséges" elemek között szerepelt, hogy ismét összetalálkoznak. Valószínűsége kevés volt, mégis megtörtént. Shirley MacLaine először fogadott be élettársat malibui házába.
 
 
Érezték, hogy valamikor találkoztak már
 
Földi időn túli, metafizikus összetartozásuk azonban nem volt garancia a hosszú kapcsolatra ebben az inkarnációban: két eltérő kultúrájú, erős egyéniség találkozott.
 
Ki lehet a Vaszilij néven emlegetett férfi az idén 75 éves Shirley MacLaine Tánc a fényben című könyvében? Eláruljuk: Andrej Koncsalovszkij orosz filmrendező.
 
Amikor "először" találkoztak, mindketten hittek benne, hogy legalább egy korábbi életükben már ismerték egymást. "Tudtuk, hogy karmikus élményben van részünk." Jon Voight - Angelina Jolie apja - beszélte rá Shirley-t, hogy jöjjön el egy orosz pasas hosszú, ám zseniális filmjének vetítésére, holott a sztár elsőre elhárította a meghívást. A volánnál ülve maga is meglepődött, milyen élénken beugrott a férfi képe, akit addig sosem látott. De tudatalattija szintjén egész életében tudomása volt a létezéséről. Az Universal stúdióban megpillantotta az aszfalton ácsorogva. Pontosan olyan volt, amilyennek elképzelte. Még a hangja is ismerősnek hatott.
 
A film orosz hősnője a megszólalásig úgy festett, mint MacLaine. A rendező elárulta, hogy tizenkét éve próbálja elérni, de Shirley ügynöke folyton lerázta. Másnap vacsorázni mentek. Már kissé be voltak csípve. "Egész életemben láttam az arcodat itt a fejemben, jóval azelőtt, hogy megpillantottalak volna a mozivásznon, mielőtt meggyőződhettem volna róla, hogy valóban létezel."
 
 
Az ellentétek vonzzák egymást?
 
Néhány nap múlva Párizsban találkoztak titokban. Naphosszat nyalták-falták egymást. Sokat beszéltek, sírtak-nevettek. "Életem egyik legkellemesebb társas élménye volt." A karmikus újratalálkozás katarzisa. A mindig is létező szerelem újbóli kiélésének misztériuma, amelynek fontosságát az erre az életre koncentráló éntudat is megérzi. Andrej élete középpontjában a szenvedés és a művészi alkotás kontrolláltsága állt, Shirley-ében az optimizmus és a pozitív gondolkodás. Andrej nem tudta fejében és szívében összeegyeztetni a tisztelet és a szeretet érzését. Furcsa gondolkodásában a kettő kölcsönösen kizárta egymást, együtt nem létezhetett. Shirley szerint az egyik magában hordozza a másikat. "Férfi-nő hadakozásának örömteli konfliktusában találtuk magunkat."Az egész "lenyűgözően bosszantó" volt. Valamilyen szinten élvezték: lényüket, értékrendjüket ütköztették ebben az izgalmasan izzó, ám rapszodikus kapcsolatban.
 
Shirley favázas tengerparti otthonába fogadta be szerelmét Malibun, ahol 1955 óta lakik. Életterén sosem közösködött más férfivel - ex-férje Japánban élt és nevelte a lányukat. "Ide mindig azért vonultam vissza, hogy gondolkodjam és írjak." "A ház életre kelt a köztem és egy másik ember közötti kommunikációtól. Imádtam az érzést." Andrej sosem nevetett, amikor MacLaine ugratta. Persze az sem segített, hogy Shirley sztár volt, míg ő éppen munka nélkül csellengő rendező. Mégis mindenben megkérdőjelezhetetlen kijelentéseket tett, úgy viselkedett, mint egy cár. Ami automatikusan ellenállás hozott elő Shirley-ből. Kapcsolatukba kellő adag szeretet és imádat, ellenszegülés és dac vegyült.
 
 
Shirley hitt az egyenlőségben
 
Az "orosz lélek" folyton előtört Andrejből. Az a furcsa dualitás, hogy az orosz ember félig rabszolga, félig szent. Ahogy Dosztojevszkij mondta, az oroszok képesek egyszerre szentimentálisak, valamint hidegek és kegyetlenek lenni. Képesek sírva fakadni egy költeményen és a helyszínen néhány perccel később lemészárolni az ellenséget. MacLaine-től elvárta: ha kibírhatatlanul viselkedik, akkor vágja pofon, "mert az oroszok csak ebből értenek". De Shirley nem volt erre képes. Ő hitt az egyenlőségben.
 
"Egy férfinak a szexualitás sokkal fontosabb, mint egy nőnek az övé", mondta Andrej, amikor próbálta megmagyarázni, miért ment el egy doktorhoz - akit a telefonkönyvből nézett ki -, hogy tanácsot kérjen tőle szexuális életük lanyhulása miatt. Shirley ezt a magánélete szentségébe való beavatkozásként élte meg, és a férfi kontrollmániájának újabb bizonyítékaként értelmezte. E mondat hallatán elborult az agya. Két barátja szeme láttára hatalmas pofont kevert le Andrejnak, akinek szemüvege a szoba másik végében landolt. A férfi ütésre emelte a kezét, arcán hideg gyűlölet látszott. De végül nem ütött.
 
"Tudom, életem végéig sajnálni fogom ezt, de ez a végzetem. El kell mennem." Szakított MacLaine-nel. "Hím-infantilizmusát már nem is akartam elviselni, a fájdalom iránti függősége pedig túl volt az empátiámon. Szakításunk a magány hatalmas űrjét hagyta rám." Hetekkel később együtt vacsoráztak. A férfi udvarias volt, de nem több.
 
 
Szerelem inkarnációkon át
 
Amikor együtt voltak, eldöntötték, készítenek egy filmet, amelyben a szerelmespár történetét inkarnációk során követik. Nekikezdtek az írásának. Amikor elmentek Andrej egyik barátjához, akinek visszahúzódó kisfia egyből bemászott Shirley ölébe, Koncsalovszkij magától értetődő természetességgel jelentette ki: "Dmitrij egy korábbi életéből ismeri Shirleyt, ennyi az egész. Ezért ő életem asszonya. Mert felismert. Az ő arca és lelke az oka, hogy nyugatra jöttem. Egész életemben őt kerestem." MacLaine meglepődött. Sosem hallott így beszélni férfit. "Olyan dimenziókat érintett, amikről én csak spekuláltam, de sosem tapasztaltam meg egy másik emberrel. Barátságot igen, szerelmet csak most."
 
A színésznő később ellátogatott egy regressziós hipnózist végző terapeutához, hogy rálátást nyerjen a múltra, amely összekapcsolta őt Koncsalovszkijjal. A Santa Fé-i pszichiáternőnél, Chris Griscomnál olyan benső képek jöttek elő a fejében, amelyeket egy tibeti életében látott, amelyben mindketten szerzetesek voltak. Peruban is a papság tagjaiként dolgoztak. Andrej manipulálta Shirley-t, akarata ellenére lyukat vágott a bőrébe a harmadik szem helyén, hogy ezzel erősítse benső látását. "Te választottad azt, hogy elvezesd a közösséget a gonosztól", indokolta a brutális módszert.
 
Aztán a cári Oroszországban éltek arisztokratákként. Andrej kisfiú volt, aki mélyen átérezte a szegények szenvedését, és mindig kicsempészett nekik értékes tárgyakat a palotából, hogy azokat eladhassák ennivalóért. Összehozta anyját (Shirley-t) a nincstelen parasztokkal. Az asszony próbált közbenjárni érdekükben az udvarnál, de az illetékes azt mondta, spirituális tanácsadója szerint a sátán műve lenne, ha beleavatkoznának a szegények karmikus sorsába. Akkoriban úgy gondolták, a gazdagoknak az a sorsa, hogy gazdagok legyenek, a szegényeknek az, hogy szegények. Az érvelés hallatán a kisfiú is elbátortalanodott. A sátán létének hite kulcsfontosságú volt a kizsákmányoló rend fenntartásában.
 
"Legalább négy életemben volt a fiam. A téma mindegyikben jó és gonosz, szeretet és erőszakos szenvedély kontra szabadság és szeretet volt."
 
Az ókori Görögországban mindketten színészként működtek, és túlvilági lelkeket közvetítettek a színpadon. Ezért lehet az, hogy Koncsalovszkij egyik legjobban sikerült, legihletettebb munkája az elmúlt húsz évben az Odüsszeusz (1997) című tévéfilm lett, amely megkapóan sűrítette három órába a görög mitológia alakjait és a "halandók" életének pátoszát (habár az ember ott is nála nagyobb erők játékszere: az isteneké). Az igazán átérzett történelmi regények, filmek mögött az alkotók reinkarnációs emlékezete, abban a korban szerzett tapasztalatai állnak, de ezzel ritkán vannak tisztában.
 
 
Nincs garancia a hosszú és boldog párkapcsolatra
 
"Küzdenünk kell a sátáni erők ellen!" - hangoztatta Andrej. Filmjeit fatalizmus uralta, olyan hősök szerepeltek bennük, akik küzdenek az ellenük összeesküdött erők ellen, a történelem és a feudalizmus (a föld) nyomásában élnek. Happy endet sosem kínált nézőinek. "Hitt benne, hogy az élet olyan romantikusan tragikus, hogy a könnyek között mosolyogni nemcsak tetszik a közönségnek, de az egyetlen pozitív megoldás is a problémákra."
 
Mindkettejüknek volt része testen kívüli élményben. Míg Shirley-t ez felszabadította, és eksztázisban repkedett az űrben, Andrejt óriási félelemmel töltötte el annak szabadsága, hogy "nincs korlátozás", és a magasból tekinthet le a padlón ülő testére. Andrejt zavarták a médiumi ülések a malibui házba látogató Kevin Ryersonnal. MacLaine csak később jött rá: a férfi attól tartott, MacLaine túlvilági személyek iránti odaadásától érezte veszélyben a viszonyukat.
 
Kevin Ryersonnál egyszer arról érdeklődtek, vajon egymásra találásukat megtervezték-e az életük előtt. A válasz így szólt: "Részben." Ez arra utalhat, hogy egyéniségük kizárta a kapcsolat életképességének valószínűségét, és a köztük lévő földrajzi távolság is megnehezítette, hogy összejöjjenek.
 
Mi a tanulság az afférból? Az örökkévalóságban érvényes összetartozás nem garancia rá, hogy a Földön hosszú párkapcsolat születik belőle. Amikor életünk nagy szerelme véget ér, érdemes a feleknek úgy visszatekinteniük az együtt töltött időre, hogy abban égi önmaguk egy aspektusát élték meg. Ennek földi végessége nem von le a kapcsolat értékéből.
 
 




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:


 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése