2016. december 28., szerda

Várd meg a különleges szerelmet!


Szia Viki! Csodás dolgok történtek velem, szeretném én is megosztani. Néhány oldáson voltam eddig, és hirtelen egyszerre indult be minden az életemben. Az első alkalom után érdekes dolog történt. Mivel akkor ott el lettem szakítva a régi kapcsolataimtól, képzeld, hirtelen egy hét alatt felbukkant az összes. Ez 4 embert takar, akiből az egyiket 18 éve nem láttam, egy másik pedig Ausztráliában él. Ez biztosan affajta utolsó energiacsere volt, mert teljesen lecsengett bennem minden. Ez már nekem kész csoda volt. Más nem történt az első után, de nagyon sokat álmodtam, néha elég elrettentő dolgokat. Ezt a tisztulásnak tudtam be, és talán régmúlt életeimet láttam, nem tudom. De nem ébredtem egyszer sem rossz szájízzel, inkább megkönnyebbülést éreztem az álmaim miatt. Annyi dolgom volt, hogy igazán nem volt időm gondolkodni. Bár annyit éreztem, hogy sokmindent megértettem az életemben, és sokkal jobban érzem magam. Egy hét mulva a következő oldást én óriási csodaként éltem meg. Családi dolgaimat értettem meg, s kitisztult előttem, miért is ezeket vonzottam be életem során. Hazafelé jöttem az oldásról, mikor az autópályán a műszerfalamon kivillant egy lámpa, ami nagyon idegesített. Sajnos nem igazán tudtam, mit jelent, nem akartam bajt, így megálltam a legközelebbi benzinkúton. Érdekes volt, ahogy lekanyarodtam, elaludt a lámpa. Azon gondolkodtam, visszaforduljak-e, vagy azért bemenjek a kútra, amikor a pakolóból kitolató autó belémjött. Kicsit megijedtem, de azon kívül, hogy behorpadt a jobb első ajtóm, semmi baj nem történt. Nagyon dobogott a szívem, már akkor eszméltem fel, mikor bekopogtak az ablakon. Egy A6-os Audi volt, ami a kedvenc autóm, mindig egy ilyen volt az álmom. Ezer dolog villant át rögtön az agyamon. Ki volt a hibás? Miért álltam ott meg hirtelen? Miért nem látta, hogy ott állok? Kinek van ilyenkor elsőbbsége? Vajon mit fogok most mondani? És reménykedtem benne, hogy nem egy idióta, aki nekem támad. Kopogás hallatszott az ablakon, és egy napszemüveges férfi állt a kocsim mellett. Zavarodottan ugottam ki, s mielőtt megszólalhattam volna, levette a szemüvegét és megbánóan sűrű bocsánatkérésbe kezdett az Úr. Kiderült, hogy telefononált, s az ő figyelmetlenségéből történt az egész. Egyszerűen nem bírtam arra figyelni, amit mond, mert teljesen le voltam taglózva. Egy nálam kb. 20 évvel idősebb, valami iszonyat jóképű férfi állt előttem, meleg barna szemekkel. Egyszerűen nem bírtam levenni róla a tekintetem. Állandóan vissza kellett kérdeznem, mert nem bírtam odafigyelni a szavaira. Gondoltam magamban, ennek így kellett lennie, már a látványért is megérte. Ez az a férfi, akit eddig biztosra vettem volna, hogy nem egy ilyen lány kell neki, mint én. Megbeszéltük, hogy megcsináltatja az autómat, mert egy barátja ezzel foglalkozik. Még papírt sem írtunk, ösztönösen megbíztam benne. Annak örültem a legjobban, hogy elkérte a számom, hogy tudjuk egyeztetni a részleteket. Egyfolytában ő járt a fejemben. Olasz rendszámú volt a kocsija, de észre sem vettem izgalmamban. Kiderült, hogy Rómában él, ott van üzleti érdekeltsége. Miután hazaértem, este 9-kor írt nekem egy smst, hogy mégegyszer ne haragudjak, szép álmokat kíván és reggel hívni fog az autó miatt. Így is lett. Reggel jött értem, és mentünk a barátjához. Azonnal elvállalták, mondtam, hogy nekem sürgős. Valahogy utána még jóképűbbnek láttam. Úgy készülődtem reggel, mint egy randira. Mivel évek óta egyedül vagyok, s még csak a közelemben sem volt senki, magamon lepődtem meg a legjobban. Miután otthagytuk a kocsimat, megkért, hogy menjek el vele ebédelni, utána pedig hazavisz, ez a legkevesebb. Hát erre még én sem mondhattam nemet. Főleg azért, mert soha egy férfi sem bánt velem így. Ma már tudom, hogy azért, mert nem hittem el, hogy ezt megérdemlem. Rám az volt a legnagyobb hatással, mikor az önbecsülésre, önbüntetésre oldottunk. Együtt ebédeltünk, és elmesélte hogy úgy volt, hogy ma üzleti ebédre kell mennie, de este miután mi találkoztunk, és ment haza, lemondták az ebédet, és felszabadult a fél napja, ami nem szomott előfordulni, mert mikor itthon van, minden perce be van táblázva. Kicsit elhúzódótt az ebédünk, fél 12-től 3 óráig tartott. Azt mondta nekem, hogy ismer engem, ismeri a szememet, már többször álmodott róla. Az ebédből lett egy vacsora, és életemben először nem jutott eszembe taktikázni, nem jutott eszembe ilyen baromság, hogy mi van ha könnyűvérűnek néz, nem gondoltam arra, hogy ez túl gyors lenne, egyszerűen hagytam magam, megadtam magam az érzéseimnek. Világ életemben nagyon zárkózott voltam, s talán megközelíthetetlen is. De ennek a férfinek sikerült megnyitnia engem percek alatt. Kiderült, hogy 16 év különbség van köztünk, bár felfogásban teljesen egyformák vagyunk, s tudom, hogy ennek semmi jelentősége nincsen. Vacsora után sétáltunk, s akkor szólalt meg bennem először a kisördög. Azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy csupán álmodom, s féltem, hogy hamarosan csörög az óra és fel kell ébrednem. De eszembe jutott, hogy elbocsátottak a munkából, úgyhogy ez nem fordulhat elő. Győzködtem magam, hogy nem jöhet vissza a kishitűségem, engedjem meg magamnak ezeket az érzéseket. Sikerült ezt megbeszélni magamban, s egy idő után teljesen odaadtam magam a beszélgetésünknek. Illedelmesen búcsúzott tőlem este, majd felajánlotta, ha a héten bármikor bárhová mennem kell, akkor szolgálatomra áll, hiszen miatta nincs most autóm. Éjszaka kaptam tőle smst, hogy köszöni a csodás estét, és azt, hogy megismerhetett egy ilyen csodás lányt, remek társaság voltam neki. Sírtam örömömben. Kedden délután jelentkezett, közösen mentünk el vásárolni, majd ismét egy vacsi következett. Döbbenetes volt, hogy mindkét nap, ugyanazt a kaját rendeltük, és ugyanazt ittuk. Végül minden nap találkoztunk, s csütörtökön előállt azzal, hogy novemberben elutazik Mexikóba, ő mindig karácsony előtt piheni ki az évet, s tartsak vele, ha időm és kedvem engedi. Hát, kicsit meglepődtem. Főleg, amikor elmondta, hogy elmegyünk delfinekkel úszni... Világ életemben az volt a vágyam. Meg kellett erőszakolni magam szó szerint, hogy ne bőgjem el magam. Remegett a lábam. Természetesen rögtön igent mondtam. Én azt érzem, megtaláltam az igazit. Viki, ez lehet? Tudom, higgyem el, de olyan hirtelen történt minden, hogy még nem tértem észhez. Még szoknom kell az egészet. Egyet tudok, hogy én akarom ezt az egészet. Mindig ilyen férfire vágytam. Mindig oroszlán pasit akartam, hát megkaptam. S már kezdem érteni, hogy szívességet tettek azzal, hogy kirúgtak a munkahelyemről. Egyszerűen minden a helyén van. Úgyhogy novemberig az összes oldást meg akarom csinálni, hogy ne legyen bennem annyi blokk, nehogy elrontsak valamit. Ez az én tündérmesém, talán szebb, mint Walt Disney történetei. Remélem, nemsokára írhatom a folytatást. Már nem stresszelek a munka és az életfeladat miatt, tudom, hogy ez volt a legfontosabb, s a boldogság energiáimmal már mindent be fogok vonzani, ami nekem fontos. Viki, nagyon köszönöm!!!!!!! Erika




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése