2017. május 1., hétfő

Előző életből hozott szerelem...


2 és fél évvel ezelőtt írtam Vikinek amiatt hogy szeretnék oldásra menni, mert egy kapcsolat teljesen felemésztett. Akkor már másfél éve benne voltam egy számomra méltatlan helyzetben, de a szerelem elvakított. Összeismerkedtem egy sráccal, és ez bizony szerelem volt első látásra. Földöntúli érzéseim voltak, és neki is. Nem tudtunk parancsolni az érzéseknek. Ő akkor egy nem működő kapcsolatban volt, de elmondásuk szerint a gyerekek miatt nem váltak még el.  Én tűrtem másfél évig, míg egyik éjszaka elemi erővel tört fel belőlem minden sérelmem és üvölteni kezdtem. Nem akartam ilyen boldogtalanságban leélni az életem. Engem nem elégitett ki ez a kapcsolat ebben a formában, és úgy látszott, teljesen tehetetlen vagyok, ez már nem rajtam múlik. Akkor jutott eszembe először, hogy el kellene felejtenem és ehhez akartam segítséget kapni, mert azt éreztem képtelen vagyok rá. 

Elengedés gyakorlatra mentem elsőként, de úgy kapaszkodtam az érzésbe, ahogy csak lehetett. Végül azt éreztem, még ha rohadtul fáj is, de kész vagyok elengedni őt. De úgy igazán. Nem várom vissza, hanem élem az életem és tárt karokkal várom, mit tarogat a sors nekem. Az oldás után (másfél hónap néma csend után), megszólelt a telefonom, és Ő volt a vonal túloldalán. Biztosan átment neki az, hogy elengedtem. Sírt, hogy tehetetlen és nem tud elfelejteni. Én elbúcsúztam tőle. Erősnek éreztem magam, nagyon erősnek. 

Utána családi oldások következtek, de voltam anyagin és angyal napon is, mindegyik után valami helyére került. Főleg bennem. Hónapokig jártam szorgosan és szinte az összes oldás után megkönnyebbültem és a szerelmem mindegyik után tudatott magáról valamilyen formában. Volt, amikor csak jeleket küldött az Univerzum. 

A legnagyobb hatással rám az az elengedős nap volt, amikor előző életekbe utaztunk. A 17. századi Litvániában jártam egy olyan palotában, ami egy tó közepére épült. (nekem első hallásra kicsit irreálisnak tűnt) Gyönyörű kék ruhában épp a palotába tartottam egy kis ösvényen. Szakadt ruhás fiú közelített felém fehér lovon, üdvözölt. Megdobbant a szívem. Igazi szerelem volt ez, ami nem teljesedhetett be a társadalmi különbözőségek miatt. Nekem egy rangban hozzám illő férfi házasságát kellett választanom, miközben egész életemben vágyódtam a szerelmem után. 

Időben visszamentünk, és kijavítottuk a hibás döntéseket, hogy ezentúl ez az élet ne legyen hatással a jelenlegire. Ám ez a történet tökéletesen megmagyarázta a jelenben történteket. 

Kutatásunk pedig a következőket hozta: Litván kastélyokat keresve a google-ben elsőre ráismertem a képre. Trakai kastélyt 1409-ben építették, de az 1600-as években palotává alakították. A Galva tó közepére épült, és valóban tiszta arany volt belül, mint ahogyan az oldásban láttam. Több oldásra volt szükség, mire rendbe tettem a beteg lelkem és hogy a köztünk lévő félelmek és blokkok kitisztuljanak, majd jelen életben, a fizikai síkon is létre tudott jönni a kapcsolat, végre beteljesedhetett a szerelem. Nekem ez az előző élet hozta az áttörést. Valami nagy dolog ott feloldódott úgy érzem. 
Furcsa hogy ezt irom, de megérte ez a hosszú utazás, mert végre nem érzem hiányát semminek az életemben. Olyan sok ember van, akinek szeretném elmondani hogy ne azért akarjon maga mellé egy patrnert hogy ne legyen egyedül, hanem azért mert olyan boldog hogy az a boldogság egyedül túl sok neki. Adni akarjon belőle valakinek. Így imádni fog mellette lenni bárki. Köszööm, hogy leírhattam és sok boldogságot kívánok minden kereső léleknek!

Emma, Cegléd





Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése