Egy kellemes őszi estén, mikor a nap éppen a horizont alá bukott, az ég narancs és lila színekben pompázott, Anipe a virágzó cseresznyefák között sétált. A levegőben érezni lehetett a friss avar illatát, és a természet halk moraja békés nyugalmat sugárzott. Gondolatai messze kalandoztak, miközben a szél játékosan simogatta aranyszínű haját.
Emlékezett arra a pillanatra, amikor először találkozott VELE. Egy sziklás tengerparton üldögélt, ahol a hullámok vadul csaptak fel a part menti kövekre. A férfi egyedül állt a szirt szélén, tekintete a végtelen óceánon kalandozott. Valami különös, megmagyarázhatatlan erő vonzotta hozzá. Talán a végtelen szabadság iránti vágy, vagy a magány szomorúsága, amit ő is jól ismert. Nem tudta, csak érezte, hogy közel kell hozzá kerülnie.
Aznap este a lelkük egy dallamot játszott. Beszélgetésük mélyen az éjszakába nyúlott, és lelkük egymásba fonódott. Sorsuk újra összeforrt, tudták, hogy ez egy olyan kötelék, amit sem az idő, sem a távolság nem téphetett szét. Tisztában voltak vele, hogy az idők kezdete óta ismerik egymást és életről-életre együtt vándorolnak, bízva abban, hogy egyszer ismét eggyé válik lelkük.
Egy éjszaka, mikor a telihold fénye ezüstös ragyogással festette be a tájat, a két fiatal kéz a kézben sétáltak a tengerparton. Aiden megállt, szembe fordult Anipével, és mélyen a szemébe nézett. „Te vagy a lelkem másik fele” – suttogta halkan. „Bármit is hoz a jövő, mindig melletted leszek.”
Ahogy telt az idő, az élet újra próbára tette szerelmüket. Aiden-t messzire szólította a sors, de Anipe szívében mindig ott élt a remény, hogy visszatér hozzá.
Évek teltek vágyakozzásal, mikor egy tavaszi napon, amikor a cseresznyefák újra virágba borultak, Anipe a kis kertjében dolgozott. Aiden váratlanul megjelent a fák között, fáradtan, de szemeiben az a régi, ismerős fény csillogott. A lány könnyei patakokban folytak, amikor szerelme magához szorította. „Soha többé nem válunk el egymástól” – suttogta a férfi. “Tudom, érzem, hogy kegyelemet adott nekem az ég. Elvégeztem a küldetést, hogy együtt lehessek veled!”
Az idő múlásával Anipe és Aiden szerelme csak erősödött. Együtt élték meg az élet minden örömét és bánatát, egymás mellett állva a nehéz időkben és a boldog pillanatokban egyaránt.
Szerelmük története nem csak az ő szívükben élt tovább, hanem mindenkiében, aki ismerte őket. Feltétel nélküli szeretetükkel tanították a kis közösség minden tagját.
Abban az időben az ő történetük volt a bizonyíték arra, hogy a valódi szerelem mindent legyőz, és a sors bármilyen próba elé is állítja őket, a szívük mélyén mindig egymásra találnak. Ám történetük még koránt sem ért véget…
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése