Esküszöm, ha valaki két héttel ezelőtt azt mondja nekem, hogy egy kínai üzleti úton fogok spirituálisan felébredni egy Michelin-csillagos vacsora, egy világvége-erősségű pálinka és egy filozofikus vécéülőke között, azt mondom: „Öcsém, ez a forgatókönyv túl abszurd még egy Netflix-sorozathoz is.”
És mégis itt vagyunk.
Eddig a pontig már megtapasztaltam Kínában, amit csak lehetett:
Üzleti vacsora.
Spirituális kolostorlátogatás, ahol apám próbált Excel-táblázatot készíteni a megvilágosodásról.
Vásárlás egy kínai piacon, ahol több szójaszószt vettem, mint amennyit egy átlagos japán séf egész életében használ.
De most jön a végső teszt: hogyan alkalmazom a tanultakat egy hosszú repülőúton hazafelé?
Most, aki járt már kínai nemzetközi reptéren, az tudja:
EZ EGY SZOCIÁLIS KÍSÉRLET.
Itt az emberek TÚLÉLNEK.
Itt nincs „udvarias áthaladás”. Itt „ha nem mész, eltaposnak” van.
A hangosbemondó? Folyamatosan kiabál valamit, amiből semmit nem értesz.
Én próbálom megőrizni a kolostori békémet.
Apám? Ő viszont úgy navigál a reptéren, mint egy stock market trader a pánikidőszakban.
Apám: „Jani, ott a VIP beszállás, siessünk.”
Én: „Nem lehetne csak… nyugodtan sétálni?”
Apám: „Jani, Kína megtanított valamire: aki lassú, az lemarad.”
(Az igazság az, hogy még mindig traumatizált vagyok az üzleti vacsora Baijiu pálinkájától, de apám úgy mozog, mint egy hadseregből frissen szabadult kommandós.)
Aztán felszállunk a gépre.
A pezsgős stewardess rám mosolyog.
A szuperkényelmes kabinom megvárja, hogy elterüljek benne.
Megkaptam a menü kártyát. Akkor már azt éreztem, hogy nem egy repülőgépen vagyok – hanem egy lebegő fine dining étteremben. Itt nem egy egyszerű „csirke vagy tészta” választási lehetőséget adnak, hanem egy komplett ötcsillagos étlapot.
JANIRA SZABOTT EXKLUZÍV FEDÉLZETI MENÜ
Imperial kaviár pirított briós szeletekkel
(Ezt a világ egyik legboldogabb tokhalának ikrájából nyerték ki, akinek élete végéig Mozartot játszottak.)
Prémium sashimi válogatás
(Tonhal, lazac, és egy akármilyen hal, ami valószínűleg maga is meglepődne, ha tudná, hogy ilyen drágán adják.)
Avokádó mousse fekete szarvasgombával
(ami végül a kedvencem lett)
Sous-vide wagyu steak libamáj pürével és vörösboros mártással
(Az a fajta hús, amit nem lehet egyszerűen „megrágni”, hanem elolvad a szádban, miközben egy csendes francia séf valahol a távolban jóváhagyóan bólint.)
Tőkehal miso-marinádban, fermentált shiitake gombával
Ramen aranyszínű csirkealaplével
(Ez a tészta annyira tökéletes, hogy valószínűleg buddhista szerzetesek hozták létre egy titkos hegyi kolostorban.)
Csokoládé soufflé madagaszkári vaníliával
(Ez nem csak egy desszert. Ez egy érzelmi ízutazás.)
Japán yuzu panna cotta
(Az egyetlen desszert, ami után még a légörvényeket is nyugodtabban viseled.)
Prémium matcha latte – kézzel habosított mandulatejjel
(Igazi lélekemelő élmény)
Ahogy nézegettem ezt a menüt, egy gondolat villant át az agyamon:
„Hát, nem éppen a reptéri mekis szendvics, amit általában enni szoktam indulás előtt…”
De ha már az univerzum úgy döntött, hogy egy luxusgasztronómiai időutazás résztvevője leszek, akkor én ezt bizony élvezni fogom.
Fogtam a menükártyát, mosolyogva hátradőltem, és csak egy dolgot mondtam a stewardessnek:
„Nos… azt hiszem, akkor kezdjük egy kis kaviárral.”
És ekkor az univerzum megszólít.
„Jani, lehet, hogy a belső békéd fontosabb, mint a luxus… de az ingyen masszázsfotel mindig isteni ajándék.”
Úgyhogy naná, hogy elfogadom a helyzetet.
Masszázsülés? Bekapcsolva.
Selyempárnák? Megölelve.
Trüffeles bélszín? Megkóstolva (tudományos céllal).
TANULSÁG: A spirituális fejlődés nem jelenti azt, hogy hülyének kell lenni.
Azt hittem, hogy simán hazarepülünk, de nem… mert az univerzumnak mindig van egy utolsó csattanója.
A repülőút közepén apám rám néz:
„Jani, azon gondolkodtam… lehet, hogy túl sokat dolgoztam. Lehet, hogy kellene egy kis pihenés tényleg.”
Én: „Hűha, most akkor eljössz velem egy spirituális elvonulásra?”
Apám: „Ne túlozz. De talán elmehetnénk valahova pihenni… Ahol jó a wifi, hogy tudjak azért dolgozni is.”
Hát ez nem semmi haver.
Most mit csináljak?
Örüljek, hogy apám végre megérti ennek a fontosságát?Vagy pánikoljak, mert az ember, aki két napja még egy Michelin-csillagos üzleti vacsorán oktatta a kínaiakat, most azt fontolgatja, hogy jógázni fog a naplementében?
Fogalmam sincs.
De ha egy dolgot megtanultam ebből az útból, az az, hogy NEM KELL MINDENRE AZONNAL VÁLASZT TALÁLNI.
Úgyhogy hagyom, hogy a dolgok alakuljanak.
Megérkezünk Európába.
A VIP váróban ülünk.
Apám beleiszik a kávéjába.
Én pedig csak figyelek.
Mert ha egy tanítást hazaviszek Kínából, az ez:
„Nem az a fontos, hogy merre mész, hanem hogy közben mennyire élvezed az utat.”
És haver… ez az út TISZTA ŐRÜLET volt.
Kösz, Viki.
Jani, aki hivatalosan is túlélte a kínai kalandot, és… aki most már tudja, hogy a levegőben is lehet fine dining élményt manifesztálni.
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése