A hátadba döfött kés. A porba tiport bizalom. Az arcodba vágott hazugság. A cserbenhagyás jeges csendje.
Ismered ezt a fájdalmat. Talán még most is érzed, ahogy a lelkedben lassan forog a penge. Évek teltek el, de az emlék még mindig éget. Az agyad újra és újra lejátssza a jelenetet, miközben a szíved azt üvölti: MIÉRT? Hogyan tehette ezt velem? Soha nem bocsátok meg!
És igazad van. A földi én, a személyiség, az egó szintjén ez megbocsáthatatlannak tűnik.
De most állj meg egy pillanatra kérlek. Vegyél egy mély lélegzetet, és engedd meg magadnak a legmerészebb, legszentségtörőbb kérdést:
Mi van, ha ez a szörnyű árulás volt életed legnagyobb ajándéka? Mi van, ha az az ember, akit a legnagyobb ellenségednek tartasz, valójában a lelked legbátrabb szövetségese?
Képzelj el egy helyet időn és téren túl. Ahol a lelkek még a leszületésük előtt megtervezik a földi útjukat. Két lélek áll egymással szemben, végtelen szeretetben. „Segítened kell nekem” – mondja a te lelked. „El fogok veszni a földi létben. Elfelejtem, ki vagyok. Belegabalyodom egy méltatlan kapcsolatba, beleragadok egy lélekölő munkába, elhiszem, hogy nem vagyok elég jó. Szükségem lesz valakire, aki olyan erővel ráz meg, hogy felébredek.”
És a másik lélek, aki a legmélyebb szeretettel kapcsolódik hozzád, így felel: „Annyira szeretlek, hogy elvállalom a legnehezebb szerepet. Én leszek az, aki összetöri a szíved, hogy az atomjaira hulljon, és te egy nagyobbat, erősebbet, szeretettelibbet építhess a helyére. Én leszek az, aki megaláz, hogy végre a sarkadra állj, és megtanuld tisztelni önmagad. Én leszek az, aki elárul, hogy ráébredj, az egyetlen ember, akiben feltétel nélkül bízhatsz, te magad vagy.”
És te, a lelked legmélyén, hálásan elfogadtad ezt az áldozatot.
Az az ember, aki porig alázott, nem az életedet vette el. Épp ellenkezőleg. Visszaadta neked. Visszakényszerített önmagadhoz. Amikor a padlón voltál, amikor már nem volt mit veszítened, akkor találtál rá arra a belső erőre, amiről nem is tudtad, hogy létezik. Az ő árulása volt a tűz, ami leégette rólad a megfelelési kényszert, a hamis illúziókat, a méltatlan kompromisszumokat.
Nézz vissza, de ne a fájdalom szemüvegén át. Ne azt nézd, mit tett veled. Azt nézd, kivé váltál általa. Ki lettél te a fájdalom után? Erősebb? Bölcsebb? Szabadabb? Közelebb kerültél önmagadhoz? Megtanultad meghúzni a határaidat? Igen.
Akkor az a szörnyű esemény valóban pusztulás volt? Vagy egy kíméletlen, de szükséges tisztítótűz?
Ez a felismerés nem arról szól, hogy felmented a földi embert a tettei alól. Nem kell újra barátkoznod vele, vagy megveregetned a vállát.
Ez arról szól, hogy megérted a lélek szintű dinamikát. Hogy a harag és a gyűlölet béklyója helyett a megértés és a hála szabadságát választod.
Talán egy nap, a lelked csendjében, képes leszel azt suttogni, nem a földi embernek, hanem a lélektársadnak a Fényben: „Köszönöm, hogy elvállaltad. Köszönöm, hogy megmentettél önmagamtól. A lecke teljesítve.”
És abban a pillanatban, a legmélyebb seb helyén a legnagyobb erőforrásod fog ragyogni.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése