Mindannyiunk útja különböző, és bár néha egymás mellé sodor bennünket az élet, soha nem mehetünk végig ugyanazon az ösvényen. Ahogy a nap sem kel fel mindenkinek ugyanakkor, úgy az ébredés, a felismerés, az igazság is mindannyiunk számára egyedi időben és módon jön el. Senkit nem lehet felébreszteni, mielőtt megérett volna rá, mert az ébredés egy belső folyamat, amelyet nem gyorsíthat fel külső erő.
A megértés azonban nem könnyű. Sokszor a legnagyobb szeretettel és törődéssel akarunk segíteni másokon, megóvni őket a fájdalomtól, amit mi már olyan jól ismerünk. Ebben a segíteni akarásban gyakran elfelejtjük, hogy a fájdalom és a kihívások elengedhetetlenek a növekedéshez. Minden lépés, amit megpróbálunk mások helyett megtenni, megfosztja őket a saját tapasztalatuk erejétől, attól a bölcsességtől, amit kizárólag ők szerezhetnek meg saját maguknak. Az út nemcsak cél, hanem egy folyamat is, ami formál és alakít minket.
Az elengedés maga a bölcsesség próbája. Hagyni, hogy mások a saját tempójukban haladjanak, még akkor is, ha nekünk már rég világossá vált, merre vezet az útjuk. Olykor fájdalmas végignézni, ahogy valaki, akit szeretünk, nehézségekbe ütközik, de a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, az a szabadság, hogy a saját hibáik által fejlődhessenek. Mert ezek a hibák nem mások, mint a tanulás különböző lépcsőfokai. Mi magunk se lennénk azok, akik vagyunk, ha valaki megóvott volna minket minden nehézségtől.
Néha azzal szembesülünk, hogy mások megmentésére törekedve elkerüljük a saját küzdelmeinket. Kívülről szemlélni könnyebb, mint belülről átlátni a saját életünket. Mások problémáit megoldani egyszerűbbnek tűnik, mint a saját lelkünk mélységeivel szembenézni. De minden, amit a másiknak adunk, az önmagunkkal szembeni türelmetlenséget tükrözheti. Az igazi feladat mindig odabent kezdődik, mert amíg nem oldjuk meg a saját életünk kihívásait, nem látunk tisztán másokéban sem.
Amikor megtanuljuk elfogadni saját tapasztalatainkat, tisztelettel és alázattal nézhetünk másokéira is. Mert mindenki azzal az úttal teljesíti be a saját sorsát, amit ő maga választott.
Az életünk egyik célja, hogy rátaláljunk a saját belső erőnkre. Ez az erő tesz képessé minket arra, hogy támogassuk a másikat – nem azért, hogy helyette járjunk, hanem hogy mellette maradjunk, csendben és szeretettel, amíg ő is készen áll, hogy a saját útját megtalálja.
Mert mindannyiunk élete egy történet, amit egyedül kell megírnunk.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése