Az Időn túli térben, ahol a gondolatok fénnyé, az érzések pedig színekké válnak, a legfiatalabb angyalok a “Lelkek hatalmas szőttesén” dolgoztak. Milliónyi ragyogó aranyszálat szőttek egybe, s mindegyik szál egy-egy földi életet jelképezett.
Elion, a legfiatalabb angyal, reszkető szárnyakkal állt az első aranyszála előtt. Szívét a végtelen szeretet és a tökéletesség iránti vágy töltötte be. Óvatosan szőtte a fénylő fonalat, figyelve rá, hogy minden mozdulata hibátlan legyen.
Ám egyszer csak, egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt a kezei megremegtek, és a ragyogó szálon egy apró, de tagadhatatlanul csúnya csomó képződött.
Elion szíve összeszorult. Ez egy nagy hiba! Egy tökéletlen folt az ő legelső munkáján. Szégyenében megpróbálta a csomót a többi szál alá rejteni, s imádkozott, hogy a Fény Atyja és a többi angyal ne vegye észre az ő ügyetlenségét. A lelke elnehezült a bánattól.
Ekkor egy kellemes, meleg fény áradt szét mögötte. Zaphkiel arkangyal, a “bölcsességek őrzője” állt mellette, akinek szemei úgy ragyogtak, mint két ősi, mindentudó csillag. Nem szólt semmit, csak gyengéden megfogta Elion kezét.
„Gyere,” – suttogta. – „Mutatok neked valamit.”
Elvezette a kisangyalt a szőttes másik oldalára. Egy olyan helyre, ahol a végső, ragyogó művet lehetett látni. A Fény Atyjának végtelen, tiszta fénye átragyogott az egész szőttesen, mint a napfény egy katedrális üvegablakán.
Elion elámult. És akkor meglátta.
Ahol a szövet sima és tökéletes volt, a Fény egyszerűen áthaladt rajta, szép, aranyló folyammá válva. De ahol a csomók voltak… ott megtört a fény, ezer színre bomlott, és szikrázó gyémántként ragyogott. Mintha apró csillagok ragyogtak volna fel a tökéletes aranyszövetben. A legfényesebb, legszínesebb, legcsodálatosabb pontok mind a csomók körül születtek.
„Látod?” – mosolygott Zaphkiel. – „Ezek a csomók a földi élet legnehezebb pillanatai. A fájdalmak, a betegségek, a veszteségek. A lelkek azt hiszik, ezek elcsúfítják őket. De a valóságban ezek a pontok azok, ahol a legtöbb fény tud az életükbe áramlani. Amikor egy lélek a legnagyobb fájdalmát szeretetté és bölcsességgé alakítja, egy ilyen csillagot hoz létre a nagy szőttesen. Ezek a lelkek legszebb részei, mert itt tanultak legtöbbet a Fényről.”
Elion könnyes szemmel nézett fel a saját apró, elrejtett csomójára. Az ő kis hibája is ott ragyogott, egy egyedi, türkizkék fénypontként szikrázva a Szőttesen.
Attól a naptól fogva Elion más érzésekkel tette a dolgát. Nem félt többé attól, hogy hibázik. Tudta, hogy minden csomó lehetőség egy új csillag születésére. A szívében hálával és szeretettel gondolt a földi lelkekre, akiknek a bátorsága telefestette a Mennyországot a fénytörés csodájával.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése