Amikor megszülettél, kaptál az élettől egy nyers, formátlan márványtömböt. Ez az életed. És adtak hozzá két szerszámot: egy kalapácsot és egy vésőt. Ezek a döntéseid.
A legtöbb ember leteszi a szerszámokat a kő mellé, és vár. Vár a sorsra, a szerencsére, a tökéletes pillanatra. Vár egy másik szobrászra – egy megmentőre, egy társra, egy főnökre –, aki majd helyette faragni kezd. És amikor a szobor nem tetszik neki, a követ, a szerszámokat vagy a másik szobrászt hibáztatja. Áldozattá válik. Egy bábu lesz, akit a körülmények és mások akarata formál.
Pedig te nem vagy áldozat. Te a szobrász vagy.
És ma, a saját, életed formátlan márványtömbje előtt állva, egy elementáris erejű igazságra kell ráébredned: minden egyes ütés a te kezed nyomát viseli.
Ma nézz egy kicsit magadba, és vedd kezedbe a szerszámokat. Érezd a súlyukat. Érezd a felelősséget. És jelentsd ki:
Többé nem okolom a sorsomat, hanem tudatosan formálom azt.
Minden egyes "igen" egy ütés a vésőre, ami egy új formát hoz létre. Minden egyes "nem" egy ütés, ami leválasztja azt, ami nem te vagy. Minden egyes "majd" egy letett szerszám, egy elpazarolt pillanat, ami alatt a kő érintetlen marad. Minden egyes "most" a teremtés legszentebb aktusa.
Többé nem hibáztatom a márványtömböt– a múltamat, a genetikámat, a körülményeimet. A legnagyobb mesterek a hibás kőben látják meg a legnagyobb lehetőségeket. Többé nem félek attól, hogy rossz helyre ütök. A "rossz" ütés is az enyém. Tanít. Formál. Egyedi karaktert ad a szobornak. A tökéletességre való törekvés a halogatás legravaszabb álarca. Többé nem várom, hogy valaki más fejezze be a művemet. Az én életem az én mesterművem. Az én felelősségem. Az én dicsőségem.
Fájdalmas munka ez. Néha a kalapáccsal a saját ujjadra csapsz. Néha egy rossz mozdulattal letörsz egy darabot, amit utána sajnálni fogsz. Néha elfáradsz, és legszívesebben mindent otthagynál.
De a szabadság, amit akkor érzel, amikor visszanézel, és látod a formát, ami a te döntéseid nyomán született, semmihez sem fogható.
Az életed nem egy előre megírt forgatókönyv. Az életed egy szobor, ami most, ebben a pillanatban is formálódik. A kezedben ott a véső.
Mi lesz a következő ütés?
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése