Évekig bábu voltam egy színpadon, amit Életnek hívnak. A zsinórjaimat mások mozgatták. A szüleim, a társadalom, a múltam, a félelmeim. Én pedig táncoltam, ahogy ők szerették volna. Ha elestem, őket okoltam. Ha a darab unalmas volt, a rendezőt hibáztattam. Ha a közönség nem tapsolt, a többi bábut kritizáltam.
Kényelmes szerep volt. Az áldozat szerepe.
Mert az áldozatnak nem kell felelősséget vállalnia. Az áldozatnak mindig van egy jó kifogása. Az áldozatnak joga van panaszkodni, sajnáltatni magát, és várni a külső megmentőre. Az áldozat szerepe biztonságos, mert amíg mások mozgatnak, addig a kudarc sosem a tiéd. De a győzelem sem.
És a lelkem belefáradt ebbe. A szívem szabadságra vágyott, nem biztonságra. Vágyott arra, hogy a saját zenéjére táncoljon, még akkor is, ha néha hibázik. Vágyott arra, hogy ő írja a darabot, még akkor is, ha a kritika fájdalmas.
Ma, a saját színpadom közepén állva, felnéztem. És először az életemben, megláttam a zsinórokat. Megláttam a láthatatlan szálakat, amik a mozdulataimat irányították. És egyetlen, elementáris erejű gondolat hasított belém:
Véget vetek ennek!
Elvágom a múlt zsinórját: Többé nem rángathatsz vissza a régi sérelmekbe és a bűnbánatba. A leckéidet megtanultam, a súlyodat leteszem. A múltam a tanárom volt, de többé nem lesz a börtönőröm.
Elvágom a megfelelés zsinórját: Többé nem táncolok azért, hogy te tapsolj. Nem érdekel, hogy mit gondol a közönség. Arra a zenére mozgok, ami a szívemből szól. Ha tetszik nekik, velem táncolnak. Ha nem, kereshetnek másik előadást.
Elvágom a félelem zsinórját: Többé nem te vagy a bábjátékos, aki a sötétből irányít. Látom a valódi arcodat. Csak egy árnyék vagy, aminek én adtam hatalmat. És én most visszaveszem ezt a hatalmat.
Ijesztő érzés. A zsinórok nélkül a mozgás bizonytalan. Nincs, ami megtartson, ha meginognék. Nincs kit hibáztatni, ha elbotlanék. A felelősség súlya nehéz.
De a szabadság íze minden félelemnél édesebb.
Mostantól minden lépés az enyém. Minden döntés az enyém. Minden felelősség az enyém. És minden dicsőség is. Lehet, hogy a tánc nem lesz tökéletes. Lehet, hogy néha ügyetlen leszek. De az én táncom lesz. Őszinte. Valódi. Szabad.
A bábu meghalt. Az ember megszületett. A függöny felmegy.
Kezdődjön az én előadásom.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése