Emlékszel még arra a barátodra, akit rajtad kívül senki sem látott? Vagy azokra a hosszú délutáni beszélgetésekre a nagymamáddal, aki már évekkel azelőtt elment, hogy te megszülettél? Emlékszel, hogy színeket láttál az emberek körül, vagy ahogy teljes természetességgel társalogtál a fákkal és az állatokkal?
A felnőttek mosolyogva legyintettek: „Micsoda élénk fantáziája van ennek a gyereknek!”
De mi van, ha ezek a pillanatok nem a fantázia szüleményei? Mi van, ha a te gyermekkori éned egy olyan valóságot érzékelt, amit mi, felnőttek már elfelejtettünk? Mi van, ha gyermekként mindannyian tisztánlátók, médiumok, a láthatatlan világ természetes lakói vagyunk?
A gyermek, amikor világra jön, még egy tiszta, érintetlen lélek, aki frissen érkezett a Forrásból. A „fátyol”, ami a fizikai és a spirituális világot elválasztja, az ő esetében még egészen vékony. Az elméjét még nem korlátozzák a társadalmi dogmák, a „hogyan kellene működnie a világnak” merev szabályai.
Az ő tudata nyitott, mint egy hatalmas kapu, amin keresztül a Fény, az információ és a láthatatlan segítők szabadon áramolhatnak.
A legtöbb gyermeknek van egy vagy több „képzeletbeli” barátja. Ezek a lények sokszor nem a fantázia termékei, hanem a gyermek személyes őrangyalai, szellemi vezetői vagy akár elhunyt családtagjainak lelkei, akik azért vannak ott, hogy vigyázzanak rá és segítsék őt az első néhány, nehéz évben.
Teljesen természetes egy kisgyermek számára, hogy látja és hallja a már eltávozott rokonokat. Nincs bennük félelem, mert a lélek szintjén tudják, hogy a halál nem a vég, csupán egy átmenet.
Gyakran hallottam, hogy a gyerekek „színes felhőkről” vagy „szikrákról” beszélnek az emberek körül. Ők ösztönösen látják az aurát, az emberi energiamezőt, és annak színeit, változásait.
A gyermek számára minden él. Beszélget a virágokkal, megsimogatja a fákat, és érti az állatok „nyelvét”. Pontosan tudja azt, amit mi felnőttek elfelejtettünk: hogy minden egy és mindennek lelke van.
Ahogy növekszünk, a racionális, logikus bal agyféltekénk egyre dominánsabbá válik. Ezzel párhuzamosan a környezetünk folyamatosan azt üzeni: „Ne fantáziálj.”, „A szellemek nem léteznek.”, „Ez csak a képzeleted játéka.”
Lassan, de biztosan megtanuljuk, hogy a láthatatlan világ érzékelése „nem normális”, és hogy beilleszkedjünk, el kell nyomnunk ezeket a képességeket. A fátyol megvastagszik, a kapu bezárul. De a képességek nem vesznek el. Csak szunnyadnak egy ideig, míg elő nem hozzuk őket újra.
Ha szülő vagy, a legfontosabb, hogy soha ne nevesd ki vagy kérdőjelezd meg a gyermeked, ha a láthatatlan élményeiről mesél. Ehelyett kérdezz rá kíváncsian, szeretettel: „És mit mondott neked? Milyen színű?” Ezzel validálod az ő valóságát, és segítesz neki, hogy a kapu tovább nyitva maradhasson.
Ha pedig felnőttként olvasod ezeket a sorokat, és felrémlenek a saját gyermekkori emlékeid, tudd: azok valószínűleg igazak voltak. A te dolgod, hogy szeretettel visszaemlékezz a gyermeki énedre, és köszönd meg neki, hogy emlékeztet a saját, veleszületett varázslatodra. Az a kapu újra kinyitható.
Minden gyermek egy élő bizonyíték arra, hogy a mágia valóságos. Tiszteljük és óvjuk a látásukat, mert ők a mi tanítóink a feledés előtti világról.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése