Próbálod elengedni. Tényleg. Elméletben már mindent értesz. Tudod, hogy tovább kellene lépned, hogy nyitnod kellene az új felé. A környezeted is ezt mondja, a józan eszed is ezt súgja.
De a lelked egy része, az a legmélyebb, legősibb zug, mégis görcsösen ragaszkodik hozzá. Egy illat, egy dal, egy ismerős mozdulat, és a szíved ugyanúgy összeszorul, mintha tegnap lett volna. És jön a bűntudat: „Miért nem vagyok képes elengedni? Mi a baj velem?”
Most arra kérlek, vegyél egy mély lélegzetet, és hallgasd meg a lelked igazságát.
Minden rendben van veled. Azért nem tudod őt elfelejteni, mert nem is kell.
Az a kapocs, amit érzel, nagyon is valóságos. Nem csak egy emlék, nem csak egy képzelgés. Ez egy láthatatlan, arany fonál, ami összeköti a lelketeket téren és időn át. Egy lélekszerződés, amit ti ketten írtatok, még jóval azelőtt, hogy találkoztatok volna fizikai testben.
De mi, emberek, a földi lét sűrűjében hajlamosak vagyunk összekeverni a kapcsolat örökkévalóságát a kapcsolódás földi formájával.
Képzeld el úgy, hogy a kettőtök közötti szeretet a Nap, ami mindig ott ragyog az égen, felmelegít. Ez a ti örök, elszakíthatatlan lelki köteléketek. De itt a Földön minden napot felváltja az éjszaka. Ez nálatok a fizikai elválás, a csend, a külön töltött idő. De attól, hogy éjszaka van, a Nap nem tűnt el. Csak a te földi megtapasztalásod változott meg, nem a Nap örök létezése.
Lehet, hogy egyetlen feladata volt az életedben. Azért érkezett, hogy egy pillanatra megmutassa neked, milyen a feltétel nélküli szeretet, hogy utána már ne érd be kevesebbel. Lehet, hogy azért jött, hogy megnyissa a szívedet, és képes légy egy sokkal nagyobb, univerzálisabb szeretetet befogadására. Lehet, hogy az ő küldetése nem az volt, hogy egy életen át a társad legyen. Hanem az, hogy ő legyen a katalizátor, aki elindít a saját, valódi utadon – az önszeretet útján.
A feladatod tehát nem az, hogy kitépd őt a szívedből. Ez lehetetlen. A feladatod az, hogy átalakítsd a hozzá fűződő energiát.
A hiány fájdalmát alakítsd át a találkozásért érzett hálává. A "miért nem lehet velem?" görcsös kérdését alakítsd át egy szeretetteljes elengedéssé: „Hálás vagyok az ébredésért, amit adtál. Most már szabadon járom a saját utamat.”
Nem kell elfelejtened őt. Hordozd a lelketek közös fényét a szívedben, mint egy drága, szent ajándékot. Tiszteld meg azzal, hogy a tőle kapott leckék által egyre többé és többé válsz.
És amikor már nem a hiányát, hanem a lelketek örök kapcsolatának békéjét érzed, akkor megtörténik a csoda. A görcsös ragaszkodás elengedése teret nyit egy újfajta szeretetnek, ami már készen áll arra, hogy a fizikai világodba is megérkezzen egy olyan társ formájában, aki már méltó a te teljes, egészséges, ragyogó önvalódhoz.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése