Sokáig te voltál a történetem gonosza. A neved egyet jelentett a fájdalommal, az árulással, a megaláztatással. Te voltál a vihar, ami letarolta a lelkem addig gondosan ápolt kertjét, és csak sarat, pusztulást hagyott maga után. Éjszakákon át elemeztem a szavaidat, a tetteidet, a csendedet, és kerestem a hibát – magamban. Azt hittem, tönkretettél. Hogy elvettél tőlem valamit, amit sosem kapok vissza.
Évekig cipeltem a hiányodat, a sértettségemet, a dühömet, mint egy nehéz, sötét köpenyt.
De a gyógyulás útján, a csendben, a sok-sok meditáció és belső munka után egy új igazságra találtam. Rájöttem, hogy te nem a büntetésem, hanem a legbátrabb tanítóm voltál.
A lelkünk a csillagokban, még a születésünk előtt, szövetséget kötött. Te bevállaltad a legnehezebb, leghálátlanabb szerepet az én filmemben. Azt a szerepet, amit senki más nem mert volna. Azt, hogy úgy összetörj, hogy esélyem se legyen a régi darabokból összerakni magam, és kénytelen legyek egy teljesen új, erősebb, igazabb ént építeni a romokból.
És ma, ebből az új erőből, ebből az új teljességből visszanézve, már nem haragot érzek, csak mély hálát.
Köszönöm, hogy elárultál, mert megtanítottad, hogyan legyek hűséges önmagamhoz. Köszönöm, hogy nem szerettél eléggé, mert rákényszerítettél, hogy megtaláljam a feltétel nélküli szeretetet a saját szívemben, ami soha nem hagy el. Köszönöm, hogy bizonytalanságban tartottál, mert megtanítottad, hogyan teremtsem meg a saját, belső biztonságomat, ami nem függ senki mástól. Köszönöm, hogy összetörted a szívemet, mert a repedéseken át tudott csak beszivárogni a fény, és megmutatni, mi az, ami valójában fontos. És köszönöm, hogy elhagytál, mert így végre hazatalálhattam önmagamhoz. Abba az otthonba, ahonnan soha többé senki nem tud kilakoltatni.
Ma már tudom, hogy te csak egy isteni postás voltál. Kézbesítettél egy fájdalmas, de életbevágóan fontos levelet a felsőbb énemtől. A feladatod ezzel véget ért.
Elengedlek. Nem azért, mert megbocsátottam neked a szó földi értelmében. Hanem azért, mert megértettem a szerepedet a nagy, isteni színdarabban. Hálás vagyok a szolgálatodért.
A te jeleneted véget ért. Az enyém pedig most kezdődik igazán. Köszönöm a felkészítést.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése