Gyerekkoromban vettek fel erre a pozícióra. A szerződést nem én írtam, csak a lelkemre pecsételték. A munkaköri leírásom a következő volt: légy kedves, légy csendes, légy segítőkész. Mosolyogj akkor is, ha fáj. Bólogass akkor is, ha nem értesz egyet. A te igényeid másodlagosak. A te dühöd nem létezik. A te feladatod, hogy fenntartsd a békét, mindenáron. Még a saját békéd árán is.
És én tökéletes munkavállaló voltam. Évtizedekig túlóráztam, fizetés nélkül. Én voltam a családi villámhárító, a baráti kapcsolatok ingyenes terapeutája, a párkapcsolati megmentő. Elfojtottam a könnyeimet, lenyeltem a szavaimat, elrejtettem a valódi érzéseimet egy cukormázas mosoly mögé. A fizetségem a feltételes szeretet volt, a jutalmam pedig az, ha ideiglenesen elkerültem a konfliktust.
De ma, miután a sokadik alkalommal tapostak a lelkembe, miközben én kedvesen mosolyogtam, valami végleg elpattant bennem. A belső „HR-esem”, a lelkem legmélye bejelentette: a cég csődbe ment. Az állás megszűnt.
Ezennel benyújtom a felmondásomat a "jó kislány" pozícióra. Azonnali hatállyal.
Többé nem vagyok felelős a te kényelmetlen érzéseidért. Ha a határaim, az őszinteségem vagy a nemem rosszul érint, az a te dolgod, nem az enyém. Többé nem fojtom el a jogos haragomat, hogy fenntartsam a hamis békét. Az én belső békém fontosabb, mint a te illúziód a harmóniáról. A dühöm egy szent jelzőtűz, ami megmutatja, hol léptek át a határomon. Többé nem kérek elnézést a létezésemért. A hangomért, a nevetésemért, a könnyeimért, a szenvedélyemért. Helyet foglalok a világban, és nem húzom össze magam kisebbre, hogy te nagyobbnak érezhesd magad. A "nem"-em egy teljes, lezárt válasz. Nem egy tárgyalási ajánlat. Nincs szükségem indoklásra, magyarázkodásra, mentegetőzésre. A "nem" egy teljes, önálló univerzum. Az én szentélyem fala.
Tudom, hogy a felmondásom nem lesz népszerű. Akik eddig hasznot húztak a végtelen türelmemből és a határok nélküli énemből, most meg fognak lepődni. Talán dühösek lesznek. Talán hisztisnek, önzőnek vagy nehéz természetűnek fognak bélyegezni.
Nem érdekel.
Mert a szabadságom fontosabb, mint az ő véleményük. Az a nő, aki a "jó kislány" felmondólevele után talpra áll, már nem a tapsukért él. Hanem a saját, belső igazságáért.
Ez a nő lehet, hogy vad. Lehet, hogy túl sok. De végre, végre szabad. És őszinte.
És ez mindenért kárpótol.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése