Kultúránk egyik legnagyobb, legszebbnek hazudott tévedése a “Nagy hajsza”. A hajsza "az Igazi" után. A másik felünk, a hiányzó puzzle-darab, a megmentő, aki majd teljessé tesz, és megoldja az életünket. Filmek, dalok, társadalmi elvárások mind egy irányba mutatnak: keresd, találd meg, és kapaszkodj bele abba az egyetlen emberbe, aki a boldogságod kulcsa.
De mi van, ha a térkép, amit a kezünkbe adtak, eleve hibás? Mi van, ha a kincs, amit keresünk, nem egy külső szigeten van elrejtve, hanem a saját lelkünk legmélyebb barlangjában?
Aki az igazit hajszolja, az kifelé figyel. A tekintete folyamatosan a horizontot pásztázza, egy idegen hajó zászlaját kutatva. Az energiáját arra pazarolja, hogy másokat analizáljon, hogy megfeleljen egy elképzelt ideálnak, hogy beilleszkedjen egy másik ember életébe. Egy külső célt kerget, és közben elveszíti a kapcsolatot a saját belső iránytűjével. Azt reméli, hogy a másik majd megadja neki az irányt. De hogyan mutathatná meg neked valaki a te utadat, ha ő is a sajátját keresi?
Aki az igazat hajszolja, az befelé figyel.
Az ő utazása nem a tökéletes társ megtalálásáról szól. Hanem a saját, belső, tagadhatatlan igazságának feltárásáról. Ő a legnehezebb kérdéseket teszi fel magának:
Ki vagyok én valójában, az összes rám rakott szerep, címke és elvárás alatt?
Mi az, ami igazán éltet, aminek a lelkem örül?
Melyek azok az értékek, amikből soha, semmilyen körülmények között nem engedek?
Milyen falakat építettem a szívem köré, és melyik félelmem tartja ott stabilan?
Ez a munka fájdalmas. Olyan, mint megtisztítani egy benőtt, elhanyagolt kertet. De minden egyes kigyomlált félelemmel, minden egyes megöntözött vággyal a kert egyre szebb, egyre termékenyebb, egyre inkább a tiéd lesz. Aki az igazát keresi, az nem a másik felét kutatja. Hanem a saját teljességét építi fel, lépésről lépésre.
És itt jön a csoda.
Amikor abbahagyod a görcsös keresést, és minden energiádat a saját belső igazságod megélésére fordítod, valami megváltozik. A belső iránytűd, ami eddig össze-vissza pörgött a külső mágneses terek miatt, egyszer csak megnyugszik, és rámutat a te saját, egyedi utadra.
És amikor elkezdesz rendíthetetlenül haladni a saját céljaid felé, egyszer csak azt veszed észre, hogy valaki ott sétál melletted. Nem azért, mert kerested őt. Hanem azért, mert ő is a saját igazságát követve pont ugyanarra tart.
Nem egymásba kapaszkodtok, hogy el ne essetek. Hanem két, stabilan álló, egész emberként, kéz a kézben sétáltok tovább, egymás útját tisztelve és támogatva.
Nem az a valódi társ, akit megtalálsz, miután bejártad a világot. A valódi társ az, akivel akkor találkozol, amikor végre hazataláltál önmagadhoz.
Ne hajszold tovább a másik embert. Hajszold a saját, legmélyebb igazságodat. Éld azt. Ragyogj! És aki erre rezonál, az lesz igazi. Magától értetődően. Erőlködés nélkül. Mert nem egy hiányt fog betölteni, hanem egy már meglévő teljességet fog ünnepelni veled.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése