A remény, mint aranykalitka



 Mindig is azt tanították nekünk, hogy a remény hal meg utoljára. Hogy a remény a lélek legszebb dala, a sötétségben pislákoló láng, ami erőt ad a küzdelemhez. Azt tanították, soha ne add fel a reményt!

De azon gondolkodtam az elmúlt években, hogy sokszor a remény nem is egy fáklya, ami kivezet a sötétből, sokkal inkább egy gyönyörű, aranyozott kalitka, amibe önként zártuk be magunkat.

Évekig éltem ebben a kalitkában. A rácsait a "majd egyszer" és a "mi van, ha" ígéretei alkották. Ott ültem, és csodáltam a kalitka szépségét.

  • Reménykedtem, hogy a párom, aki folyamatosan bánt, majd egyszer megváltozik.
  • Reménykedtem, hogy a lélekölő munkahely majd egyszer jobb lesz.
  • Reménykedtem, hogy a barát, aki csak kihasznál, majd egyszer észreveszi az értékemet.
  • Reménykedtem, hogy ha elég türelmesen várok, a sors majd megjutalmaz.

A remény kényelmes volt. Felmentett a cselekvés felelőssége alól. Amíg reménykedtem, addig nem kellett meghoznom a félelmetes, fájdalmas, de szükséges döntéseket. A remény egy altatódal volt, ami elaltatta a lelkem lázadását. A kalitka aranyrácsai pedig biztonságot adtak a kinti, ismeretlen világ félelmetes szabadságával szemben.

De egyszer csak meghallottam a lelkem mélyén egy másik hangot. Egy hangot, ami azt suttogta: "A kalitka, legyen bármilyen szép, akkor is egy börtön."

De többé nem a "majd egyszer" illúziójából élek. A "most" kíméletlen, de tiszta valóságát választom. Többé nem remélem, hogy te megváltozol. Elfogadom, hogy az vagy, aki vagy. És én most elmegyek. Többé nem várok arra, hogy a körülmények jobbra forduljanak. Én magam teremtek új körülményeket.

Ma nem a reményt választom. Hanem a bátorságot. A bátorságot ahhoz, hogy elengedjem a hamis reményt, és helyette a saját erőmet válasszam. A bátorságot ahhoz, hogy szembenézzek a valósággal, még ha fáj is. A bátorságot ahhoz, hogy kilépjek a kalitka ajtaján, anélkül, hogy tudnám, mi vár rám a másik oldalon.

Mert rájöttem a legfontosabb igazságra: A hamis remény egy helyben tart. Az igazi hit szárnyakat ad. Én pedig ma repülni akarok.

Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)

Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek  (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)

Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop    (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts

Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/

Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html

Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/

YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A

Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html

Megjegyzések