Az a néhány óra, amíg a hátuk mögött elhalványult a város fénye, egyszerre volt mámoros és kimerítő. A szabadság adta adrenalin lassan elpárolgott, és helyét átvette a sajgó izomláz és a csontokig hatoló éjszakai hideg. A sötétben minden fűcsomó és kő veszélyforrás volt; többször is elbotlottak a göröngyös talajon. A cél az volt, hogy hajnalra minél messzebb jussanak, eltűnve egy esetleges keresőcsapat szeme elől.
A túlélés kényszere gyorsan kialakította közöttük a csapatmunkát. Khalil, a városi fiú, a csillagok bizonytalan állásához és az összetekert térképhez igazodott, próbálta tartani a keleti irányt. Anipe azonban, akinek érzékei mintha feléledtek volna a természetben, ösztönösen ráérzett a tájra. – Ne arra! – suttogta egyszer, és megragadta Khalil karját, aki egy sötét, lapos völgy felé tartott. – Ingovány. Érzem a szagát. Khalil megállt. Tényleg érzett valami dohos, korhadó szagot a levegőben. Anipe egy alig látható, sziklásabb ösvény felé vezette. Szavak nélkül is tudták: az egyikük az ész, a másikuk az ösztön ebben a szövetségben.
Ahogy az ég pereme halványodni kezdett, egy sziklafal menedéket nyújtó mélyedésében húzódtak meg. A felkelő nap először rózsaszínre, majd narancsra és aranyra festette a látóhatárt. A látvány lélegzetelállító volt, de ahogy a fény elárasztotta a tájat, a szépség helyét átvette a döbbenet. A végtelen, kopár síkság minden irányban a horizontig nyúlt. Most látták csak igazán, milyen aprók, milyen elveszettek és milyen borzasztóan egyedül vannak. A hegyek sötét vonala, ami éjjel még kézzelfogható célnak tűnt, most elérhetetlenül messzire került.
Elővették a vászonzsákot. Egy kemény sajton és egy darab szárított húson osztoztak. Csendben ettek, miközben a helyzetük teljes súlya rájuk nehezedett. Ez volt a szabadság ára: a bizonytalanság és a magány.
A nappali út még kimerítőbb volt. A nap magasan járt, és a vizük fogytán volt. A térkép egy vékony kék vonallal patakot jelzett nem messze, az lett a következő céljuk. Az alkonyat már bíborba vonta a tájat, amikor közeledni kezdtek az erdősávhoz, ahol a pataknak lennie kellett. Ekkor hallották meg. Egy távoli, elnyújtott vonyítás, amitől megfagyott a vér az ereikben. Nem sokkal később, ahogy óvatosan haladtak előre, az erdő szélén, a fák között mozgást láttak. Árnyak lopakodtak, majd megjelent egy, kettő, végül egy egész falka sárgán izzó szempár, amint őket figyelték a sötétből. Farkasok. A pánik éles, hideg karommal markolt a szívükbe.
Menekülni nem lehetett. – A tűz! – kiáltotta rekedten Khalil, eszébe jutva egy könyv, amit a könyvtárban olvasott. – A vadak félnek a tűztől! Anipe reszketve kapott a zsákjába a nagyapjától kapott kőért és acélért. A félelemtől az ujjai alig engedelmeskedtek. Az acél többször is lecsúszott a kőről. A farkasok közelebb jöttek. A lány kétségbeesésében a nyakában lógó talizmánra szorította a kezét. A hűvös kő érintésére egy pillanatra minden kitisztult. A pánik helyét átvette egyfajta jeges elszántság. Újra próbálta. Az acél a kőhöz csapódott, és egyetlen, apró szikra pattant a száraz avarba, amit odakészítettek. A parázs felizzott. Közös erővel, leveleket és gallyakat hordva rá, a kis parazsat lángra szították, majd meggyújtottak egy letört, száraz faágat.
Ahogy a fáklya imbolygó fénye bevilágította a tisztást, a farkasok megtorpantak, majd visszahúzódtak az árnyékba. Nem mentek el, de a tűz vonalát nem merték átlépni.
A két gyerek a kis, pislákoló tábortűz mellett kuporgott, ami az egyetlen védelmüket jelentette az őket körülvevő sötét és a láthatatlan veszélyek ellen. Kimerültek, halálra rémültek, de túlélték az első igazi próbát. A tűz apró, pislákoló fénye volt az ő új városfaluk a végtelen vadonban. Egymásra néztek a lángok fölött, és a tekintetükben egy új, mélyebb szövetség született – a túlélők törékeny, de elszakíthatatlan szövetsége.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése