Történt már veled is, hogy veszekedés közben hirtelen a saját édesanyád hangján hallottad magad beszélni? Esetleg ugyanazokat a szavakat használtad, mint ő anno? Vagy rájössz, hogy a párod ugyanúgy hallgat és bevonul a csigaházába, ahogy az édesapád tette? Aztán hirtelen jön a felismerés: „Úristen, pont olyanok vagyunk, mint a szüleim!”
Ez nem véletlen. Ez nem a sors szeszélye. Ez egy mély, tudatalatti program működése.
Gyermekként az agyunk, mint egy szivacs, magába szívta a legelső mintát a párkapcsolatról: a szüleink viszonyát. Az ő kommunikációjuk, a konfliktuskezelésük, a szeretetnyelvük lett a mi belső alapbeállításunk. Ez lett a "normális". Ez a láthatatlan forgatókönyv, amit a lelkünk magával hozott a felnőtt életébe.
És amikor felnősz, a lelked tudat alatt keresni kezd egy partnert, aki tökéletesen illik a másik főszerepre ebben a darabban.
-Ha az apád egy rideg, távolságtartó király volt, te vonzani fogod azokat a férfiakat, akik mellett újra a szeretetéért küzdő, elismerésre vágyó kis hercegnő lehetsz.
-Ha az anyád az önfeláldozó mártír volt, te talán olyan nőt keresel, akit megmenthetsz, vagy akinek a gondoskodása mellett te is kényelmesen hátradőlhetsz.
-Ha a szüleid kapcsolata a hangos drámákról szólt, unalmasnak és laposnak fogod érezni a békés, harmonikus kapcsolatot, és öntudatlanul is keresni fogod a konfliktust.
Újra és újra színpadra állítjuk a szüleink darabját, remélve, hogy ezúttal más lesz a vége. De nem lesz az. Mert a forgatókönyv ugyanaz.
A gyógyulás a forgatókönyv felismerésével és tudatos átírásával kezdődik.
A következő vitánál próbálj meg egy pillanatra kilépni a szerepedből, és nézőként figyelni magatokat. Ismerd fel a mondatokat, a gesztusokat. „Aha, ezt a mondatot az anyámtól hallottam.” „Aha, ez a reakció az apámé.” A puszta felismerés már elveszi a minta erejének egy részét.
Aztán tedd fel magadnak a kérdést: „Ez a minta valóban engem szolgál? Ezt a történetet akarom én élni? Vagy ez csak egy örökölt program?”
A régi, automatikus reakció helyett válassz egy újat, tudatosan. A hallgatás helyett válassz egyetlen, őszinte „én-üzenetet” („Amikor ez történik, én ezt érzem...”). A vádaskodás helyett válassz egy gyengéd kérdést. Az elején nehéz lesz, de minden új mondattal egy új idegi pályát, egy új szokást építesz az agyadban.
A forgatókönyv, amit kaptál, csak egy vázlat. A te kezedben van a toll, hogy egy teljesen új, a te lelkednek megfelelő, csodálatos szerelmi történetet írj. Egy olyat, aminek a főszereplői már nem a szüleid árnyai, hanem két egész, szabad, egymást felemelő felnőtt.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése