Vajon mennyi múlik a génjeinken, a sorsunkon, amit születésünkkor a hátizsákunkba kaptunk, és mennyi múlik azon, amit mi teszünk hozzá az életünkhöz? Sokan teszik fel a kérdést, hogy vajon a sorsunk előre meg van írva, és csak statiszták vagyunk a saját életünkben, vagy mi vagyunk a rendezők. A válasz valahol a kettő között van, és szerintem a lényeg a részletekben rejlik. Spirituális szempontból hiszem, hogy nem véletlenül születünk oda, ahova. A hozott csomag, a nehéz gyerekkor, a szüleink személyisége mind a tananyag része, hiszen ezek a körülmények voltak a legalkalmasabbak arra, hogy megnyomják azokat a gombokat rajtunk, amik beindítják a fejlődést. De ez a csomag csak a kiindulási pont, nem pedig a végállomás.
A környezet ugyanis sokkal erősebb, mint a genetika. (A tudomány ma már epigenetikának hívja azt a felismerést, hogy a génjeink nem egy fix programot futtatnak, hanem a környezet hatására kapcsolnak ki vagy be). Gyermekként olyanok vagyunk, mint a szivacs: nem azt tanuljuk meg, amit mondanak nekünk, hanem azt, amit tapasztalunk. Ha azt láttad a szüleiden, hogy a pénzért szenvedni kell, vagy hogy a szeretet feltételekhez kötött, akkor ez vált a valóságoddá. De felnőttként van lehetőségünk arra, hogy átprogramozzuk, “átneveljük” magunkat. Megteremthetjük a saját környezetünket, és eldönthetjük, kire figyelünk, kitől tanulunk, és milyen ingerekkel vesszük körbe magunkat.
Vegyük például a türelmet. Ha a lelked ezt választotta tantárgynak, az univerzum sokféleképpen eléd teheti. Az első szint a belső hang, amikor érzed, hogy lassítanod kéne. Ha hallgatsz rá, a leckét megtanultad fájdalom nélkül. Ha nem figyelsz, jönnek a kisebb bosszúságok, leöntöd magad kávéval, vagy lekésed a buszt. Ha ez sem elég, jönnek a tanító személyek, például egy idegesítő anyós vagy a lassú kolléga, akik rákényszerítenek a türelemre. És ha még mindig ellenállsz, jöhet a fizikai kényszer, egy betegség vagy baleset, ami ágyhoz köt. A cél ugyanaz: megtanulni a türelmet, de rajtad áll, hogy hallgatsz az érzéseidre, vagy megvárod a legnagyobb leckét.
Van egy kicsi babám, akinél tudatosan figyelek arra, hogy ne a régi, hozott programokat futtassam. Ha sír, nem mondom neki, hogy ne sírj, mert nem akarom megtanítani neki, hogy az érzelmei rosszak. Ha elesik majd, nem mondom, hogy semmi baj, mert ezzel érvényteleníteném a fájdalmát. Helyette ott vagyok vele, és validálom az érzéseit. Nem kérek tőle puszit, ha nem akar adni, hogy megtanulja, ő rendelkezik a teste felett.
Semmi gond, ha neked nem ilyenek voltak a szüleid, mert most, felnőttként te megadhatod magadnak ezt a gondoskodást. Ez az újratanulás lényege.
A sors átírása a reakcióid megváltoztatásán múlik. Iktass be egy kis szünetet az inger és a válasz közé. Amikor hibázol, és a régi hang azt mondaná, hogy milyen ügyetlen vagy, állítsd meg a lemezt. Mondd helyette azt, hogy tévedtem, de ez emberi dolog, megoldom. Amikor pihennél, de bűntudatod van, mondd magadnak, hogy nem lusta vagy, csak töltődsz. Lehet, hogy eleinte furcsa lesz, de az agyad képes változni. Minden egyes alkalommal, amikor új módon cselekszel a régi reflex helyett, egy új szálat szősz a sorsod szövetébe. Te vagy a lánctörő a családodban. A múltad könyvét mások írták, de a mai naptól a toll a te kezedben van.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése