Ismerős az az érzés, amikor a párod vagy egy barátod megkérdezi, hogy melyik filmet nézzétek meg, vagy mit rendeljetek vacsorára, és te gondolkodás nélkül rávágod: nekem teljesen mindegy, legyen az, amit te szeretnél? Ez elsőre talán egy nagyon kedves gesztusnak tűnik. Te vagy a jófej társ, a konfliktuskerülő barát, akivel könnyű együtt élni. De mi van akkor, ha ez sűrűn előfordul, sőt már ez lett az alapműködésed?
Sokan beleesünk abba a csapdába, hogy a béke és a harmónia megőrzése érdekében szép lassan elkezdünk lemondani a saját igényeinkről. Úgy érezzük, talán egyszerűbb engedni, mint vitatkozni. Azt hisszük, hogy a szeretet jele, ha mindig a másik kedvében járunk. De van egy pont, ahol a rugalmasság átfordul önfeladásba.
A legnagyobb baj ezzel a túlzott alkalmazkodással az, hogy egy idő után láthatatlanná válsz a saját életedben. Olyan leszel, mint egy kaméleon, aki mindig felveszi a környezete színét, csak közben elfelejti, hogy milyen volt az eredeti színe. Ha mindig mások vágyait helyezed előtérbe, előbb-utóbb előtör belőled egyfajta elégedetlenség vagy akár düh. Úgy érezheted, hogy téged senki nem kérdez, senki nem figyel rád – pedig valójában te tanítottad meg a környezetedet arra, hogy neked bármi jó.
Fontos tisztázni a különbséget a kompromisszum és az önfeladás között. A kompromisszum az, amikor két fél igénye találkozik félúton, és mindketten engednek egy kicsit a közös cél érdekében. Az önfeladás viszont az, amikor az egyik fél teljesen háttérbe szorítja magát, csak hogy a másiknak jó legyen, vagy hogy elkerülje a feszültséget. Az egyik építi a kapcsolatot, a másik viszont lassan, de biztosan felemészti az egyik felet.
A jó hír az, hogy ezt a folyamatot vissza lehet fordítani. Nem kell egyik napról a másikra asztalt borítani, és nem kell önzővé válni. Kezdd kicsiben. Amikor legközelebb megkérdezik a véleményedet, ne mondd azt reflexből, hogy mindegy. Állj meg egy pillanatra, és figyeld meg, mit szeretnél valójában. Lehet, hogy apróságnak tűnik, de minden egyes alkalommal, amikor kimondod, hogy mire vágysz, egy kis téglát raksz vissza az önbecsülésed falába.
Hidd el, a megfelelő emberek az életedben nem fognak elmenekülni attól, ha van véleményed. Sőt, sokszor a társadnak is megkönnyebbülés, ha nem kell mindig kitalálnia a gondolataidat, hanem egy valós, hús-vér emberrel kapcsolódhat, akinek vannak határai és vágyai. Merd megmutatni magad, mert igazán szerethető vagy, csupán önmagadért, nem pedig a szerepért, amit a béke kedvéért játszol.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése