Karma- egy kicsit másképp




Mindannyian tudni akarjuk hová tartunk, hogy vajon mit hoz a következő pillanat?! Reménykedünk, valamilyen szinten van választási és döntési képességünk a jövőre nézve.

Mennyi rejtély, és őrlődés, mennyi stressz és önsajnálat… mind alól, felszabadíthatnánk magunkat, ha megfigyelnénk az ok és okozat előre megjósolható törvényét. Hiszen bármit teszünk, az visszaszáll ránk, és bármit is adunk, azt hasonló módon visszakapjuk.
. . .
Az Univerzum végeláthatatlan szövedéke telis- tele van energiával, rezgésekkel. Számtalan apró részecske kering szerte a Világban, más- és más rezgéseket bocsátva ki. Mindegyik egyedi, és mégis mind, Egy. Van egy közös dolog Bennük. Mindegyikben kivétel nélkül, ott van a Forrás eszenciája, egy „isteni részecske”.
Ez az „isteni eszencia” a lét alapköve, mely a végtelenséget formálja meg, és egyesíti. Ez az, mely tovább nem bontható, tovább nem csökkenthető, mely mindennek a kiindulópontja.

Ezen kis részecskék megszámlálhatatlan sokasága tartozik Univerzumunkhoz, folytatva állandó körkörös mozgást. És ezeket a kicsiny részecskéket a szív mozgatja, a Te szíved a mágnes. Bármilyen helyzetben is vagy, részecskék millió vesznek körül, melyek ráhangolódnak szíved rezgésére, hozzákapcsolódva energiamezejéhez. Ezek a részecskék biztosítják az élet számára az egyensúlyt és a különböző kapcsolatokat.

Életútjukat mindig a szeretet irányítja.

Vannak, melyek csak ideig- óráig vannak melletted, majd visszatérnek „jogos használójukhoz”. Egy mosoly, egy érintés adta őket Neked…

Vannak, melyek egy életen át Veled tartanak. Ezek azok, melyeket csere útján kaptál. Egy kapcsolat adta Neked, lehet az szerelem, barátság vagy akár egy egyszerű szimpátia; mikor szívetek felismerte a másikban jelenlévő szeretet tüzét. Ilyenkor e szeretet eszenciák célja, hogy a két ember közötti szeretet elválásuk után is ott maradjon szívükben, mint egy lenyomat, egy emlék, melyre, ha rágondolsz mindig szeretettel fog eltölteni.
Ezáltal közösen élhettek le egy életet, akár úgy is, hogy fizikailag távol vagytok egymástól… 

Vannak, melyek családfád által jönnek hozzád, alkotva ezzel egy végeláthatatlan generációs vonalat. Mi most Tiéd, visszatér majd az elkövetkezendő generációk gyermekeihez, hogy támogassa Őket, egyengesse útjukat. Szereteted ott lesz velük, hiszen most már, ezek a kis részecskék a Te szereteted rezgéseit is magukba ölelték. Általuk megoszthatod velük szeretetedet, megoszthatod velük, mire szíved vágyik.

De vannak olyanok is, melyek sosem válnak el Tőled, mindig Veled maradnak. Ezek azok, melyeknek a Te szíved jelölte ki életútjukat, ezek azok, melyekkel megteremtetted Életedet. Egy részük hozzákapcsolódik lelkedhez, állandóan követve Őt… hiszen már a Te szíved szeretete táplálja Őket. Másik részük pedig, mikor elhagyod e földi létet, olyan helyekre távozik, melyeket szereteteddel megjelöltél… és várnak Rád, amíg szíved újra nem hívja őket. Gondolj csak bele, a Világ hány helyén várakozik rád „lenyomatod”, várva, hogy újra kapcsolódhasson szívedhez… Hányszor érezted azt, első gondolatra egy teljesen ismeretlen helyen járva, hogy az otthon melege tölti el szívedet. Egy ismerős érzés, mintha már jártál volna ott… mintha közöd lenne azokhoz az erdőkhöz, városokhoz… és valóban, szíved sosem csap be. Ki tudja mikor, ki tudja hány élettel ezelőtt, de már éltél ott, és boldog voltál.

A szereteted által életre keltett részecskék örökre veled maradnak, mindegy milyen módon, de egy örök és állandó lenyomatot hagyva a világban.

De van, mikor a tiszta szeretet közé, más érzelmek vegyülnek – harag, düh, sértettség. Ilyenkor, az addig oly biztosan körületted keringő szeretet eszenciák, elveszhetnek. Hiszen minél bizonytalanabb szereteted, annál kevésbé fogod magadénak tudni, ezen kis részecskéket. – Hogy miért? Mert őket csupán a tiszta szeretet irányítja. Amennyiben szereteted, és életed nem világos, hanem zavart, hazugságokkal és csalással fűszerezett, annyiban életrészecskéid elveszhetnek azoknak az életrészecskéi között, akiket megsértettél, megbántottál. Ez egyik félnek sem kellemes, fájdalommal jár. Hiszen az elveszett életrészecskék ezután „zálogba” kerülnek, amíg az adóságot ki nem fizetted. Amíg le nem róttad adóságod, amíg vissza nem térsz a tiszta szeretet útjára.
. . .
Ez hát a karma…, ha szeretsz, válaszod mindig szeretet lesz, de ha eltévelyedsz a szeretet útjáról, meg kell tanulnod visszatérni, mikor is a szeretet mellé, már fájdalom is vegyül…



Megjegyzések