Megcsináltad. Hosszú, rögös út van mögötted. Átrágtad magad a traumáidon, meggyógyítottad a belső gyermekedet, feloldoztad a karmikus blokkjaidat. Már nem rántanak magukkal a drámák, átlátsz a játszmákon, érted a lélek szintű összefüggéseket. Birtokában vagy a tudásnak.
Béke van benned. Vagy legalábbis valami olyasmi. Egyfajta csendes felsőbbrendűség.
Lenéző mosollyal figyeled a „még fel nem ébredt” embereket, ahogy a kicsinyes problémáikon perlekednek. Látod a hibáikat, a mintáikat, és magadban csendesen diagnosztizálod őket. Türelmesen magyarázod nekik az Univerzum törvényeit, miközben érzed, ahogy egy meleg, kellemes érzés jár át: te már nem itt tartasz. Te már fejlettebb vagy.
Vigyázz!
Mert talán észre sem vetted, de belesétáltál a spirituális út legnagyobb, legfényesebbre csiszolt csapdájába. Az egód nem eltűnt, csak ruhát cserélt. Levetette a világi sikerek vagy a materiális javak páncélját, és felöltötte a spiritualitás ragyogó, hófehér köntösét.
Megszületett a spirituális egód.
Ez a legravaszabb egó-forma, mert a legnemesebb eszmék mögé bújik. A szeretet, a tudatosság, a fejlődés zászlaját lengeti, miközben ugyanazt a régi játékot játssza: elkülönít, ítélkezik, és felsőbbrendűnek akarja érezni magát.
Melyek a jelei?
-A spirituális büszkeség: Amikor a tudásod nem alázatra, hanem gőgre tanít. Amikor a spirituális gyakorlataid (meditáció, jóga, stb.) egyfajta teljesítménnyé válnak, amivel a saját „fejlettségedet” méred.
-A finom ítélkezés: Amikor „segítő szándékkal” elemzed ki a másik problémáit, de közben érzel egyfajta kárörvendő megnyugvást, hogy te már „túl vagy ezen”.
-A fejlődés-függőség: Amikor képtelen vagy egyszerűen csak létezni, mert mindig van egy újabb blokk, amit oldani kell, egy újabb tanfolyam, amit el kell végezni, egy újabb szint, amit meg kell ugrani. A gyógyulás maga lesz a betegség.
-A „pozitív” elfojtás: Amikor annyira félsz az „alacsony rezgésektől”, hogy már nem engeded meg magadnak az őszinte, emberi érzéseket, mint a harag vagy a szomorúság.
Az igazi spirituális érettség nem ott kezdődik, hogy mindent tudsz. Hanem amikor rájössz, hogy valójában semmit sem tudsz. Amikor a hatalmas tudásod alázattá és végtelen együttérzéssé szelídül.
Amikor képes vagy meglátni a másik ember botladozásában a saját egykori botladozásodat. Amikor már nem tanítani akarod őt, hanem egyszerűen csak csendben jelen lenni mellette. Amikor már nem a spirituális címkék és szintek érdekelnek, hanem a színtiszta, emberi kapcsolódás.
Hogyan lépj ki ebből a csapdából?
Nevess magadon. Szeretetteljesen. Ismerd fel a pillanatot, amikor az egód épp spirituális jelmezben parádézik, és kacsints rá: „Látlak. Köszönöm, de nem kérek a játékodból.”
Az út célja nem az, hogy tökéletes, megvilágosodott szentté válj. Hanem az, hogy egyre hitelesebb, egyre őszintébb, egyre szeretetteljesebb emberré. A legnagyobb spiritualitás a legmélyebb emberségben rejlik.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése