2015. szeptember 5., szombat

Az irányítási kényszer elengedése


Ha bízunk az isteni gondviselésben, könnyedén engedjük el irányítási kényszerünket. 
A karmikus múltban sokszor éltük meg, hogy kicsúszott a lábunk alól a talaj. Amikor azt éreztük, nem vagyunk urai saját életünknek. 

Vagy mikor megaláztak, megbántottak, becsaptak, s mi megfogadtuk, hogy soha többé nem lesz ilyen. Esetleg a szüleink sosem adtak lehetőséget arra, hogy önálló döntéseket hozzunk. Állandóan kontroll alatt tartottak. 

S most felnőttként nem adod ki a gyeplőt a kezedből. Mindent tudni akarsz előre. Már megtanultad manipulálni a környezetedet. Mindig mindent tudni vélsz, s megsértődsz, ha visszautasítják segítő szándékod. Irányítani akarod a környezetedben élőket, Te akarod megírni az eseményeket. S mindezt legtöbbször észre sem veszed. 

Hidd el, nem tudhatod, mi a jó a másiknak. Ha elengednéd az irányítási kényszered, akkor észrevennéd, hogy van még bőven a lelkedben begyógyítandó seb. Akkor rájönnél és megértenéd, hogy minden csak akkor és ott következhet be, ahol és amikor itt van az ideje. Hiába akarod irányítani a dolgokat, csak eltolod a beteljesülést. 

Onnan fogod tudni, hogy jó úton vagy, hogy elfogadod jelen helyzeted, bármi legyen is az. Az elfogadás változást hoz. Ez az élet egyik óriási paradoxona. Ez nem azt jelenti, hogy beletörődsz, hanem azt, hogy tudod, hogy azért vagy itt, mert ebből kell tanulnod. Ahogy ezt megértetted, már ki is ugrottál az ördögi körből. Megérkezett a változás. Nem kellett hozzá görcs, feszültség, csak hagytad megtörténni azt, aminek meg kellett történnie. 

Boldogságunk soha nem az eseményektől függ, hanem attól, hogyan reagálunk minderre...

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


MentésMentés

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése