2016. december 16., péntek

Müller Péter: "Vannak ösvények, amelyeket el kell hagynunk, még ha fáj is, mert nem a miénk már"

Kép: Dreamstime

Vannak ösvények, amelyeket el kell hagynunk, még ha fáj is, mert nem a miénk már. 

Ez a mondat nem mindenkinek szól. Csak annak, akinek új ösvény nyílik az életében, s amit eddig járt, azt el kell hagynia, mert nem az övé már. És ez nagyon fontos. Életünkben sok énünk halt meg, és sok történet és szereplő vált emlékké bennünk, azok, akiket régi énünk szeretett valaha. 

Gondolj a régi iskolatárasaidra. Netán első szerelmeidre. És sok mindenkire még. 


Szüntelen változásban élünk, Testünk minden sejtje hétévenként teljesen kicserélődik. A lelkünk is, ha jól élünk, a szüntelen változás állapotában van. Nevezhetjük ezt érésnek is. Aki jól él, az úgy tud bánni a lelkével, mint a jó hajós a vitorlájával: tudja, hogy milyen hullámok között és milyen szélirányba hajózik. A gyenge és riadt lelkű ember fél a változástól. A bölcs megtalálja benne a nyugalmát. És van ennek még egy nagy titka: a szíved, lelked közepe nem változik. A HAJÓS ugyanaz. Bármit hoz a jövő, bármerre fúj a szél. A HAJÓS ugyanaz! Csak kalandja a nagy vízen a szüntelen változás.






Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése