Észrevetted, hogy az utóbbi hónapokban milyen nehéz bármit előre tervezni? Hirtelen, váratlan fordulatok, események tarkítják mindennapjainkat, melyek olykor újratervezésre kényszerítenek. Ezek sokszor dühöt, haragot, tehetetlenség érzést váltanak ki belőlünk, és néha azt gondoljuk, sosem érünk a végére. Szabadságunkban korlátoznak, így sokszor kényszer-döntéseket hozunk, meg kell elégednünk a lehetséges megoldásokkal. Az biztos, hogy mindenki gyakorolhatja az alázatot, türelmet, megbocsátást, elengedést és elfogadást…
Félelmekkel, fájdalmakkal teli a világ, és sokszor türelmetlenek, kegyetlenek egymással az emberek.
Sokan elérkeznek ahhoz a mélyponthoz, ami a totális összeomlást jelenti számukra, így elkezdhetik újjáépíteni önmagukat.
Talán már mindenki látja, hogy a helyzetét egyedül magának kell megoldania. Csak ő maga fejtheti meg a titkot, érezhet rá, hogyan mászhat ki a gödörből.
Bízzunk benne, hogy a mélységek hatására felébred a szeretet, és elkezdik az emberek más szemmel látni a világot. Talán rádöbbennek arra, hogy mindenki a saját csatáját vívja, és nem bántani, hanem támogatni kell egymást.
Aki tovább gyűlölködik, gáncsoskodik, bánt, aláz, nagyon szomorú kenyeret fog enni. Senkit nem kerül el a sorsa. Hamar át fogja érezni azt, amit másokkal tesz.
A tudatosan élők módszeresen választják le magukról a múltat, s bár mindenki vívja a csatáját, ők tisztában vannak vele, hogy ez egy szükségszerű tisztulás. Enélkül nem jön el a "megváltás". S bár életük fordulatokkal teli, mégis felismerések sorozata, mely egyre közelebb viszi magukat igaz önvalójukhoz.
A kevésbé tudatos emberek hagyják, hogy az élet csak úgy "megtörténjen". Ők irányíthatók, félelemben tarthatók. Mindig hibáztatnak valamit/valakit életük alakulásáért. Nem vállalnak felelősséget, és fogalmunk sincs arról, hogy minden egyes döntésükkel és gondolatukkal a jövőjükhöz járulnak hozzá. De a változás őket sem kerüli el. Nem kerülheti el. Tragikus események sorozata kényszeríti rá őket a változásra. Ők a "szerencsétlen áldozatok”, legalábbis az ő szemüvegükön keresztül.
Ennek az időszaknak megvan a maga nagyszerűsége is. Lehetőséget kapunk az azonnali megoldásokra. Ha a szándék megvan bennünk, akkor az élet tálcán kínálja nekünk a tanulást és a fejlődést az események által. Ne feledjük, minden "probléma" magában hordozza a megoldást. Egy-egy konfliktus azért keletkezik az életedben, mert a lelkedben van egy feloldatlan blokk, egy régi sérülés az adott témával kapcsolatban. Inkább mondj köszönetet, amiért láthatóvá vált, hogy felhívta figyelmed egy régi áldozatszerepre.
Sokan írnak és beszélnek arról, hogyan gyógyítsák meg az emberek a párkapcsolataikat, a nemzetet, a bolygót. A legfontosabbat azonban kifelejtik. A világ változása az egyén változásával kezdődik. Azt sugárzod, ami benned él. Hogyan tudnál gyógyítani magad körül sérült lélekkel? Hogyan tudnál egységet létrehozni, ha te még nem érzed egésznek magad?
Miért akarnak az emberek másokat megmenteni, amikor azzal sincsenek tisztában, kik ők valójában? A segítség is csak akkor nevezhető annak, ha kérik. A kéretlen segítség sokkal ártalmasabb, mint hinnénk. Elvesszük a másik ember szabad akaratát.
Ha sikerült harmóniába hozni az életed, ha meggyógyítottad magadban a múltat, elengedted a sérelmeidet, azzal példát mutatsz a többi embernek, hogy ők hogyan tehetnek önmagukért. A világ így fogja önmagát meggyógyítani. Amint egyre több tudatos, boldog, békés, elégedett ember él majd a Földön, egyre inkább helyreáll a harmónia. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, mindennek össze kell omlania. Ha úgy érzed, már jártál nagyon mélyen, akkor légy elégedett, mert kezdheted újra építeni magad. Elöljáró vagy. Felesleges bízni a nagy jövendőmondásokban, a te változásod nélkül semmi nem lesz jobb körülötted. Ha magabiztosan haladsz előre az általad kijelölt úton, célba fogsz érni.
Inkább figyelj a jelenre, éld meg, amiben vagy, ne menekülj előle. Ami körülvesz, azzal még dolgod van. Ha nem is akarsz tudomást venni róla, attól még jelen van. Érdemes szembenézni mindennel, amit eddig szőnyeg alá sepertünk.
Legyen ez a nap életed egy újabb állomása. Amikor eldöntöd végre, hogy nem bízod másra a sorsodat. Amikor eldöntöd: nem vársz arra, hogy valaki megment majd. Szembenézel a sorsoddal, és örömmel fogadod, bármi jön szembe az úton, hiszen tudod, hogy abban rejlenek tanulási feladataid.
Hidd el, egyszer úgy fogsz erre a napra visszaemlékezni, hogy ez volt az, amikor végre elindultál a saját utadon, és ez volt az a pont, amely végül elvezetett a boldogsághoz…
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése