Az élet hétéves ciklusokból áll: minden hetedik év végén elkezdődik egy új szakasz.
Olyan ez, mint a föld körforgása: az huszonnégy órát vesz igénybe, de azt senki sem tudja, miért nem huszonöt vagy huszonhárom óráig tart egy nap ciklusa. Egyszerűen így van, és kész.
Ha megérted ezt a hétévenkénti körforgást, akkor nagyon sokat megértesz majd az emberi fejlődésből is.
A következő hét évében - hét és tizennégy éves kora között - a gyermek életébe új elem lép: szexuális energiái ekkor élednek fel. De ez még csak amolyan próba.
A szülők ebben az időszakban avatkoznak bele a gyerek dolgaiba a leginkább, hiszen amikor ők voltak gyerekek, velük is ez történt. Csak az a minta lebeg a szemük előtt, amit velük tettek, így aztán ők is ugyanazt teszik a gyerekeikkel.
A társadalom nem engedi felkészülni a gyereket a szexuális életre - legalábbis a huszadik századig nem engedte. Csak az utóbbi három-négy évtized hozott némi enyhülést e tekintetben, de ez a változás is csak a legfejlettebb társadalmakban ment végbe. Ott a gyerekek most már együtt tanulhatnak. Az Indiához hasonló országokban azonban a koedukált oktatás még mindig csak az egyetemi szinten kezdődik el. Egy
hétéves kisfiú és egy hétéves kislány semmiképp nem lakhat ugyanabban a kollégiumban, pedig ez az az időszak, amikor lehetőséget kellene adni nekik a játékosságra - és ennek semmilyen kockázata nincsen, a kislány még nem eshet teherbe, tehát a családoknak sem lehet problémája ebből. Igen, a játékosságuk tényleg szexuális színezetet kap, de ez még csak próba, nem az igazi előadás. És ha nem engedjük meg a próbákat, akkor egy szép napon majd felhúzzák a függönyt, és hirtelen élesben megy a játék...
A gyerekeknek fogalmuk sem lesz, mi történik velük, és nem lesz ott súgó sem, aki megmondaná nekik,
mit tegyenek. Az életüket így teljesen elfuseráljuk.
Ez a hétéves ciklus - az élet második szakasza - a főpróba időszaka.
A gyerekek találkoznak, elvegyülnek egymással, játszanak, ismerkednek. Ez pedig rengeteget segít abban, hogy az emberiség a perverzióinak úgy kilencven százalékától megszabaduljon. Ha a hét és tizennégy év közti gyermekek együtt lehetnek, együtt úszhatnak, és meztelenül is megjelenhetnek egymás előtt, akkor a pornográfia és a perverzió kilencven százaléka egyszerűen eltűnik.
Ki törődne akkor ilyenekkel?
Ha egyszer egy fiú már sok meztelen lányt látott életében, mi különösebb izgalmat találna még egy Playboy
magazinban? És ha egy lány már sok meztelen fiút látott, akkor a természetes kíváncsisága a másik nem iránt kielégül, és nem torkollik mindenféle szexuális túlzásokba. Így a természetnek megfelelő módon, együtt nőnek fel, nem pedig úgy, mint két különböző állatfaj egyedei.
Mert most pontosan ez történik: úgy nőnek fel, mintha két különböző fajba tartoznának. Nem egyetlen emberiséghez tartoznak - következetesen szétválasztják őket.
Ezer és egy falat húznak fel közéjük, nehogy véletlenül akár csak egyetlen próbát is tehessenek, ami a leendő szexuális életükre felkészíthetné őket. A gyerekeknek ez a fajta nevelése szinte teljesen tönkreteszi az egész életüket.
Ez a hét év, amikor a szexualitás főpróbáit kellene megtartani, létfontosságú. A fiúknak és a lányoknak együtt kellene lenniük az iskolában, a kollégiumokban, az uszodákban és az ágyban is. Próbálniuk kell arra az életre, ami előttük áll, fel kellene készülniük arra, ami rájuk vár.
És ha a gyermek teljes szabadságot kap növekvő szexuális energiáinak próbálgatására, és nem nyomják el,
nem bélyegzik meg emiatt - mint ahogy most teszik -, akkor nem lesz semmi gond, mindez nem jelenthet veszélyt.
Nagyon különös világban éltek. A szex útján fogantok, a szexért éltek, és a gyerekeitek is szexen keresztül fogannak meg - mégis a szexualitást ítélik el a leginkább, a szex számít a legnagyobb bűnnek. Az összes vallás ezt a marhaságot sulykolja belétek!
A világ pedig eközben tele van mindenféle elferdült hajlamú, romlott alakkal; a legkülönbözőbb perverziókkal élnek együtt emberek, és mindez pusztán azért van így mert ezeknek az embereknek nem engedték meg, hogy természetes úton fejlődjenek.
Nem engedték meg nekik, hogy elfogadják önmagukat. Önmaguk kísérteteivé váltak. Ők már nem igazi, hús-vér emberek, hanem csak szürke árnyképei annak, amik lehettek volna - ők már csupán szürke árnyak.
Az élet második hétéves ciklusa hihetetlenül fontos. Ez készíti fel a gyermeket a következő hét évre. Ha ebben a korban helyesen viszonyul a nemiséghez, sportszellemben játszik a szexuális energiáival - ekkor még csak a sport szellemisége van meg benne -, akkor nem válik sem perverzzé, sem homoszexuálissá. Nem özönlik el az elméjét mindenféle furcsaságok, hiszen természetes módon együtt lehetett a másik nemmel, nem voltak korlátok, tudja, hogy nem tett rosszat senkivel - a lelkiismerete tehát tiszta maradhatott. Teljesen szabadon az lehet, ami akar, hiszen nincs tele a feje a jó és a rossz mindent megtépázó ideáival.
Osho:Gyermekkönyv
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése