Valamikor régen, egy varázslatos erdő mélyén élt egy kis nyuszi, akit Bogyónak hívtak. Egy napon elindult az erdőbe kalandokat keresni, hiszen tele volt kíváncsisággal és új kalandokra vágyott.
Vándorlása során találkozott a bölcs bagollyal, aki egy régi tölgyfa ágán üldögélt. Így szólott hozzá: -Isten hozott kis Nyuszi a csodák erdejében. Ne szaladj át a fák alatt, légy figyelmes, hiszen az erdő rengeteg kincset rejt magában.
Bogyó megköszönte a jótanácsot, majd folytatta útját. Rövidesen egy vidám szitakötő csatlakozott hozzá, aki a patak partján repkedett. Így szólt hozzá: -Kis Nyuszi, ne felejtsd el élvezni az élet apró örömeit. A nap sugara és a friss vízcseppek mind táplálják a lelkedet.
Bogyó mosolyogva hallgatta a szitakötőt, majd folytatta útját. Egyre beljebb jutott az erdő sűrűjébe, ahol egy bölcs teknős szólította meg őt: -Kis Nyuszi, hova ez a nagy sietség? Tudd, hogy minden a maga idejében történik. Tanulj meg lelassítani, és találd meg az örömöt minden pillanatban.
Bogyó elgondolkodott a teknős szavain, és végül úgy döntött, hogy megáll egy tisztáson, ahol őzek legeltek. A kis gidák játszottak és ugráltak, miközben anyjuk figyelmesen vigyázott rájuk. A suta így szólott: Kis nyuszi, tudom, hogy a saját utadat járod, de hidd el, hogy mások szeretetében és a család melegében lelsz igazi boldogságra. Soha ne felejts el gondoskodni azokról, akik fontosak számodra.
Bogyó mélyen elraktározta az őzike szavait, és barangolt tovább az erdőn keresztül. Rövidesen egy kristálytiszta tóhoz érkezett, amelyben világító halak úszkáltak. A tó halkan suttogott: Kis nyuszi, a belső békédet a csend és a nyugalom hozza el. Merülj el a pillanatban és hallgasd a saját szíved dobogását.
Bogyó leült a tó partjára, és összegyűjtött magában minden bölcsességet, amit az erdőben sajátított el. A bagoly a figyelemre, a szitakötő az örömre, a teknős a türelemre, az őzike a szeretetre, és a tó a belső béke fontosságára tanította. Megértette, hogy a kalandok és a külvilág felfedezése mellett az igazi bölcsesség a szívben és a lélekben rejlik.
Innentől kezdve pedig a kis Nyuszi minden alkalommal figyelmesen járta az erdő ösvényeit. Megtanulta élvezni a pillanatot, sokkal türelmesebbé vált, gondoskodni kezdett azokról, akiket szeret, és mindig megtalálta a saját belső békéjét.
Végül Bogyó elérte a célját: nem csak kalandokat talált az erdőben, hanem olyan bölcsességekre tett szert, amik elkísérték egész életében. Mindig emlékeztette önmagát, hogy az igazi kincsek nem a külvilágban, hanem a szívünkben találhatók.
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése