Ma reggel bejelentettem (magamnak), hogy új életet kezdek.
Pont itt az ideje.
Történt ugyanis, hogy hétvégén családi ebéd volt.
Szóltam előre, hogy figyeljetek, mert egy ideje megint „egészségtudatos vagyok”, nem eszem szemetet! Vegán vagyok.
Mire a nagynéném megkérdezi:
– Az is valami betegség?
Aztán kihozták az ebédet.
Kolbászos rakott krumpli.
Húsleves disznóból.
Rántott máj.
Sajtos pogácsa.
Én meg ott ültem pár karika répával meg káposztával, amit véletlenül ejtett ki valaki a savanyúságból.
Tartottam magam.
Erős voltam.
Aztán megláttam a pogácsát.
És ahogy nézett rám az asztal végéből...
Szó szerint nézett.
Suttogott is, de lehet, hogy csak a belső hangom volt:
– Ne legyél hülye, Jani.
És hát elbuktam.
Elég csúnyán.
Mint amikor beugrasz csak egy kenyérért a boltba, de valahogy kijössz három csokival, egy zacskó ropival, és egy családi pizzával. Mert hát akciós volt.
A végén már úgy toltam a túrós rétest, mintha attól függne az inkarnációm minősége. Vagy mintha pontlevonás járna a megmaradt falatokért.
És ott, az ötödik tányér után, ahogy fogtam a hasamat és bámultam a plafont, megszületett a döntés.
ÚJ ÉLET!
Úgyhogy beindult a projekt.
Leteszem a kávét.
(Amit persze csak csökkentek, mert reggel hatkor csak a kávé tartja össze a lelkemet.)
Elkezdtem újra recepteket nézni.
Főzni (értsd: nem felgyújtani a lakást).
Listákat írok.
Turmixolok.
Cukkinikkel flörtölök.
És itt szólnék hozzátok, kedves csoporttársak:
Ha van egy jó teljes értékű növényi receptetek, ami nem igényel 83 hozzávalót és nem csak egy madár lakik jól tőle, NE TARTSÁTOK MAGATOKBAN!
Segítsetek a visszatérő Jani-nak.
Mert az igazság az, hogy:
az utóbbi időben egyre jobban kijövök magammal.
És azt vettem észre, hogy minél jobban szeretem magam, annál kevésbé etetem le magam szeméttel.
„Nézd meg, mit eszel, amikor senki sem lát – na, ott kezdődik az önszeretet.”
Régen jött a pénz → elosztogattam.
Jött a süti → megettem.
Jött az ajándék → visszautasítottam.
Most már jön, és marad.
Mert elfogadom.
Mert megérdemlem.
Szóval:
Jani újraindult.
Letette a pogácsát.
Elengedte a sajtos rudakat.
És most már csak annyit mond a tükörbe reggelente:
– Ma zöld vagyok.
És nem a penésztől.
És be van turbózva zöld turmixszal.
Szóval ha láttok egy felspannolt férfit brokkolival a kezében,
aki napfénybe fordul és azt suttogja:
„én vagyok a bélflórám királya…”
Akkor az lehet, hogy én vagyok...
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése